Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Archív


2016. május 6. – augusztus 28.

IMAGING KOREA
KOREA DOKUMENTUMFOTÓKON – EMBEREKEN, TÁJAKON ÉS IDŐN TÚL

A Koreai Kulturális Központ és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum közös kiállítása
a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban

„A fotográfia a jelent örökíti meg, de az hamar múlttá válik.
[…] A fotók megláttatják velünk a változást, a mulandó világot.”
KANG WOONGU

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum új időszaki kiállításának művészeti formanyelve a kortárs dokumentumfotó, melyet most először, Korea hét neves fotográfusának 125 alkotásán keresztül ismerhet meg az európai közönség. KANG Woongu, KWON Taegyun, KIM Jungman, PARK Jongwoo, LEE Gapchul, CHO Daeyeon és SEO Heunkang koreai fotóművészek utazó kiállítása Európában hat helyszínen kerül bemutatásra az adott ország Koreai Kulturális Központjával együttműködésben. A vándorkiállítás első állomása Budapest, melyet Berlin, Varsó, Brüsszel, Asztana és Madrid követ.

A Korea dokumentumfotókon – Embereken, tájakon és időn túl című vándorkiállítás anyagát SEOK Jaehyun, a Daegu Future College professzora állította össze. A tárlat az 1970-es évektől napjainkig eltelt több mint negyven évben készült fotográfiákat vonultat fel, de valójában ennél jóval tágabb időkeretet is felölel. Korea múltja, jelene és jövője sűrűsödik össze hét kiváló, egyéni karakterű fotográfus munkáiban. Az évszázados történelmi emlékek, az állandóan mozgásban lévő, de a változásban is állandóságot nyújtó táj és a benne élő emberek adják azt a vizuális tartalmat, melyet mind a hét fotográfus egyéni látásmóddal közelít meg. Témáikat és eszközeiket ehhez gondosan megválasztják. Egyaránt láthatunk palotákat, kolostorokat, történelmi helyszíneket, vidéki falvakat, a demilitarizált övezetet és a hétköznapok színtereit. A koreai gondolkodás és művészet e sajátosságai jelennek meg a Hopp Múzeum kiállításán: egy intimebb környezetben, a belső kiállítóterekben helyeztük el az emberábrázolásokat, falusi életképeket, a múzeum kertjében pedig a mai modern nagyvárosok és kolostorok világát megjelenítő művekkel folytatódik a tárlat.

 

 

 

 

 

2015. november 27. - 2016. április 17.
„Gendzsi herceg nyomában - Japán képen és írásban"

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum GENDZSI HERCEG NYOMÁBAN – JAPÁN KÉPEN ÉS ÍRÁSBAN című kiállítása a hagyományos japán művészet esztétikai ideálját és annak európai felfogását állítja reflektorfénybe egy ezeréves férfieszmény, Gendzsi herceg alakjának segítségével. Az ázsiai művészetet több évszázadra visszanyúlóan – s emellett kortárs (magyar és japán) alkotásokat bemutató kiállítás mintegy 200 műalkotást: festményt, fametszetet, lakktárgyat, kerámiát, fotográfiát vonultat fel.

A Gendzsi monogatari (magyarul Gendzsi regénye, illetve Gendzsi szerelmei) Muraszakinak, a Heian-kori japán császári udvar egyik udvarhölgyének a 11. század elején írott műve, a világirodalom első nagy terjedelmű és egyik legjelentősebb regénye, amely 54 fejezetben jeleníti meg a herceg életének eseményeit és szerelmi kalandjait. Az írásmű – noha fikció – részletesen rögzíti a Heian-kor Japánjának udvari szokásvilágát, kultúráját, etikettjét, így mára a középkori japán világ egyik legfőbb krónikájává értékelődött át.
A történet főhőse – intellektusa, kifinomult ízlése, modora, valamint földöntúli szépsége okán – igazi életművész, a nők által körülrajongott, érzékeny férfiú. Muraszaki Don Juanját fejezetről fejezetre újabb és újabb szerelmi kalandok várják, hol udvarhölgyekkel, hol apja ágyasával, hol legjobb barátja kedvesével bonyolódik egyéjszakás kalandba vagy szerelmi háromszögbe, ezután azonban minden hölgyének sorsát szívén viseli és egész életén keresztül gondoskodik róluk. Gendzsi „virágoskertje” tehát igen kiterjedt, melyet többek között „sáfrányvirág”, „mályvarózsa”, „hajnalka” nevű hölgyek hosszú sora tarkít.

Vizuális művészeti alkotások – festmények, fametszetek, lakktárgyak, kerámiák – jelenítik meg a regény történéseit Muraszaki korától egészen napjainkig, de a társművészetek (fotográfia, színház) is bőven merítenek forrásából. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteménye számos tárgyat őriz, mely a Gendzsi történetét dolgozza fel narratív, szimbolikus vagy paródiába hajló módon, a 17. század végétől napjainkig. A kiállítás célja, hogy bemutassa a regény folyamatos jelenlétét Japán kultúrájában, egyaránt hangsúlyozva a kép és a szöveg fontosságát. Ezenkívül hazai kortárs példákon keresztül is igyekszik érzékeltetni a regénynek az egyetemes irodalomra és képzőművészetre gyakorolt inspiratív hatását.


Kiállításunk különböző tematikus egységekben mutatja be a Gendzsi regényéhez szorosan kapcsolódó korabeli tánc- és színházkultúrát, illetve olyan kedvelt időtöltéseket, mint a kártya- (karuta) vagy az úgynevezett illatjáték. A tárlat különálló teret szentel a regényben is gyakran megjelenő japán költészet egyik kedvelt ötsoros versformájának, a vakának, amely talán modern korunk rövid szöveges üzeneteivel állítható párhuzamba. A Hopp Múzeumban már bevált kiállítási gyakorlatnak megfelelően kortárs magyar műalkotások önálló egységként is helyet kapnak: Krasznahorkai László és Gaál Zoltán irodalmi-fotográfiai kettős hommage-zsal tiszteleg a világirodalom első klasszikus regényeként számon tartott mű előtt.

A kiállítás vezető füzetét itt töltheti le: VEZETŐ: ILLAT-ALBUM

 

 

 

2014. október 11. - 2015. február 08.
A szépség szíve - Ötezer év kínai remekművei


A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum közel 8000 darabos kínai gyűjteményéből kínált reprezentatív válogatást A szépség szíve című kiállítás, amely a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 65. évfordulója alkalmából nyílt meg.
Öt kiemelkedő jelentőségű kínai tárgyalkotó anyag áll a kiállítás középpontjában. A jáde, a porcelán, a lakk, a papír, illetve a selyem mind Kínához kötődő fogalmak. Felfedezésük, használatuk hosszú évszázadok, sőt évezredek óta a kínai művészet sajátja. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményének válogatott jáde-, porcelán- és lakktárgyai, valamint festményei nemcsak a kiállított darabok jelképrendszerét, rituális vagy világi használatát és készítéstechnikáját, hanem a művek létrehozásának eszmei hátterét is  megismertette a látogatókkal a kiállításban olvasható és hallható filozófiai és irodalmi művek segítségével.

A Kelet gyémántjaként tisztelt és használt jádetárgyak 7000 éve meghatározó jelentőségűek a kínai kultúrában. Azt a szerepet töltik be, amit a nyugati kultúrában a nemesfémek: az arany, az ezüst és a drágakövek együttese. A jáde egyszerre jeleníti meg a földi és az égi hatalmat, hiszen a hatalom pozitív jellemzői öltenek testet a kő átlátszóságában, tartósságában és elpusztíthatatlanságában. Legfőbb tárgytípusai közül valamennyi bemutatásra került: rituális tárgyak, szertartási fegyverek, valamint személyes viseleti díszek. A jáde kínai kultúrában betöltött rituális szerepét, szerteágazó jelképrendszerét ókori szövegek segítségével ismerhették meg a látogatók.

A kínai porcelánt Nyugaton formai változatosságáért, ragyogó díszítményeiért, anyaga finomságáért, csengő hangjáért és fehérségéért csodálják. Nem véletlenül nevezték fehér aranynak a 16. századtól egyre növekvő mennyiségben Európába érkező darabjait. A kiállításban a legkorábbi úgynevezett proto-porcelánoktól kezdve a 18. századig láthatóak voltak remekművek. Bemutatásra kerültek a kínai porcelánkészítés fellegvárának számító Jingdezhenben a 14. századtól készített kék-fehér porcelánok éppúgy, mint a 17–18. század technikai újításai révén tökéletesre formált és mázazott egyszínmázas darabok.

A tárgyak bevonására használt lakkot több mint 2500 éve ismerik Kínában. Főként fa-, bambusz- és textiltárgyak tartósítására használták, vízhatlansága okán edényeket, koporsókat, kisebb bútorokat vontak be vele, és a tárgyak díszítőfestésére alkalmazták. A 14. századtól népszerűek a plasztikus faragott vöröslakk tárgyak, amelyek készítésének klasszikus kora a 18. századig tartott. A faragott lakktárgyakat akár többféle színű lakkréteggel is bevonhatták, így a vörös szín mellett a sárga, a zöld, a barna és a fekete is feltűnhetett díszítésükben. A finoman megmunkált és különösen értékes darabokat császári megrendelésre a császári manufaktúrában készítették. Készítésük technikai rejtelmeit egy kiállított tárgy restaurálásának bemutatása révén ismerhették meg az érdeklődők.

A papír feltalálását Kr. u. 105-ben jelentette Cai Lun hivatalnok az uralkodónak, akinek igazi érdeme nem a papír feltalálása, hanem széles körű használatának és elterjesztésének bevezetése volt. Régészeti anyagban már a Kr. e. 2. századból is ismertek papírleletek Kínából. Először hivatalos iratok és vallásos szövegek lejegyzésére szolgált, majd 600 körül a fametszetes nyomtatás hordozóanyaga lett. A 13. századtól vált általánossá használata a kínai piktúrában: kiváló hordozóanyagnak bizonyult, tág teret engedett a festők lendületes és gyors ecsetmozgatásának.

A selyem a jáde és a lakk mellett a legértékesebbnek tartott kínai anyagok egyike, története 7000 éves múltra tekint vissza. Hosszú időn keresztül a legelőkelőbbek viselete és a festmények hordozóanyaga maradt. A selyemre vagy papírra festett kínai festmények között valamennyi jellegzetes forma (tekercskép, albumkép, legyezőkép), valamint műfaj (tájkép, madár-virág kép és a figurális kép) bemutatásra került.

A kínai festészet, kalligráfia és költészet szerves összetartozásának élményét a felhangzó versek révén élhette át a látogató. A sajátos festési technikákat pedig egy kisfilm segítségével ismerhették meg az érdeklődők.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Doboz két főnixszelFa, vöröslakk, faragott15. század vége-16. század első fele
Doboz, két főnixszel
Fa, vörös lakk, faragott 15. század vége-16. század első fele


Holdat néző GuanyinFa és textil alapra felvitt lakk14.század
Holdat néző Guanyin
Fa- és textilalapra felvitt lakk
14.század

 

 

 

 

 

2013. november 22. - 2014. augusztus 31.
Hagyomány és átváltozás - Jávai wayang bábok és Gaál József kortárs alkotásai

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban Hagyomány és átváltozás címmel megnyílt kiállítás Gaál József képzőművész alkotásait segítségül híva értelmezte újra az indonéz szigetvilág egyik legismertebb művészeti ágát, a wayangot. Gaál József alkotásaival együtt kerültek kiállításra a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből Zboray Ernőnek az 1920-as években Nyugat-Jáván gyűjtött wayang bábjai is, melyeket először 1931-ben láthatott a közönség a Hopp Múzeumban. 2013 novemberétől mintegy száz műtárgy került bemutatásra, zömében a Zboray Ernő gyűjteményében fennmaradt wayang bábok – valamint Gaál József kortárs wayang inspirációi: büsztök, maszkok és „bábok”.

A kiállítás alapvetően két nagyobb tematikus egységet járt körül: a jávai kultúrkör wayang hagyományát, amelyet a jellegzetesen nyugat-jávai változatot képviselő darabok közvetítenek, valamint Gaál József azon alkotásait, amelyeket épp ezek a bábok inspiráltak. A jávai wayang hagyománya archaikus, szigorú szabályok által kötött, ugyanakkor rendkívül rugalmas műfaj, amely ma rendszerint az iszlám értékeit is közvetíti. Folyamatos kölcsönhatásban áll a külvilággal, nyitott az újdonságok felé, s talán ennek köszönhető, hogy mind a mai napig élő és népszerű hagyomány Indonéziában. Gaál József művészetének formavilága, archaikus szimbolizmusa jól rokonítható a wayang világával. A kortárs szemszögből való megközelítés, alkotói reflexió aktualizálta és kitágította egy hagyományos és távoli kultúra örökségét, jelentéskörét. A különbségek és hasonlóságok által új kontextusok és párbeszédek alakulhattak ki, és a kiállítás célja egyben az is volt, hogy a kortárs magyar értelmezés révén, újabb nézőpontokat kínáljon az indonéz szigetvilág művészetének megismeréséhez.

A hagyományt tehát Zboray Ernő nyugat-jávai gyűjtéséből származó fából faragott, színesre festett wayang bábok közvetítették a kiállításban, Gaál József műveiben pedig a kortárs művészet eszközei révén fogalmazódtak újra, változott át a jávai művészet formavilága. Műciklusainak középpontjában – épp úgy, ahogyan a wayang játékok történeteinek és maguknak az előadásoknak is hagyományos jávai értelmezésben – az emberi létezés konfliktusának kibontása állt. Ennélfogva a kiállítás új és izgalmas értelmezési rétegeket tárt fel egy távoli kultúra vizuális művészetének megismeréséhez.

BimaNyugat-Jáva, 19. századZboray Ernő gyűjteményébőlFotó: Sulyok Miklós
Bima Nyugat-Jáva, 19. század Zboray Ernő gyűjteményéből Fotó: Sulyok Miklós
„Erdei emberek” (buta)Nyugat-Jáva, 19. századZboray Ernő gyűjteményébőlFotó: Sulyok Miklós
„Erdei emberek” (buta) Nyugat-Jáva, 19. század Zboray Ernő gyűjteményéből Fotó: Sulyok Miklós
„Erdei ember” (buta)Nyugat-Jáva, 19. századZboray Ernő gyűjteményébőlFotó: Sulyok Miklós
„Erdei ember” (buta) Nyugat-Jáva, 19. század Zboray Ernő gyűjteményéből Fotó: Sulyok Miklós
Elefánt (gajah)Nyugat-Jáva, 19. századZboray Ernő gyűjteményébőlFotó: Sulyok Miklós
Elefánt (gajah) Nyugat-Jáva, 19. század Zboray Ernő gyűjteményéből Fotó: Sulyok Miklós
/var/www/web/html/data/