Hagyomány és átváltozás - Jávai wayang bábok és Gaál József kortárs alkotásai
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban Hagyomány és átváltozás címmel megnyílt kiállítás Gaál József képzőművész alkotásait segítségül híva értelmezte újra az indonéz szigetvilág egyik legismertebb művészeti ágát, a wayangot. Gaál József alkotásaival együtt kerültek kiállításra a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből Zboray Ernőnek az 1920-as években Nyugat-Jáván gyűjtött wayang bábjai is, melyeket először 1931-ben láthatott a közönség a Hopp Múzeumban. 2013 novemberétől mintegy száz műtárgy került bemutatásra, zömében a Zboray Ernő gyűjteményében fennmaradt wayang bábok – valamint Gaál József kortárs wayang inspirációi: büsztök, maszkok és „bábok”.
A kiállítás alapvetően két nagyobb tematikus egységet járt körül: a jávai kultúrkör wayang hagyományát, amelyet a jellegzetesen nyugat-jávai változatot képviselő darabok közvetítenek, valamint Gaál József azon alkotásait, amelyeket épp ezek a bábok inspiráltak. A jávai wayang hagyománya archaikus, szigorú szabályok által kötött, ugyanakkor rendkívül rugalmas műfaj, amely ma rendszerint az iszlám értékeit is közvetíti. Folyamatos kölcsönhatásban áll a külvilággal, nyitott az újdonságok felé, s talán ennek köszönhető, hogy mind a mai napig élő és népszerű hagyomány Indonéziában. Gaál József művészetének formavilága, archaikus szimbolizmusa jól rokonítható a wayang világával. A kortárs szemszögből való megközelítés, alkotói reflexió aktualizálta és kitágította egy hagyományos és távoli kultúra örökségét, jelentéskörét. A különbségek és hasonlóságok által új kontextusok és párbeszédek alakulhattak ki, és a kiállítás célja egyben az is volt, hogy a kortárs magyar értelmezés révén, újabb nézőpontokat kínáljon az indonéz szigetvilág művészetének megismeréséhez.
A hagyományt tehát Zboray Ernő nyugat-jávai gyűjtéséből származó fából faragott, színesre festett wayang bábok közvetítették a kiállításban, Gaál József műveiben pedig a kortárs művészet eszközei révén fogalmazódtak újra, változott át a jávai művészet formavilága. Műciklusainak középpontjában – épp úgy, ahogyan a wayang játékok történeteinek és maguknak az előadásoknak is hagyományos jávai értelmezésben – az emberi létezés konfliktusának kibontása állt. Ennélfogva a kiállítás új és izgalmas értelmezési rétegeket tárt fel egy távoli kultúra vizuális művészetének megismeréséhez.
