Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Aktualitások

ÚJRA KINYIT A HOPP MÚZEUM

Kedves Látogatóink!

2020. október 10-től, szombatonként és vasárnaponként újra látogatható a Hopp Múzeum!
A nemzeti ünnep alkalmából 2020. október 23-án, pénteken (11.00–16.00) is nyitva tart a múzeum és ingyenesen látogatható.



A Made in Asia. Százéves a Hopp Múzeum című kiállításunk 2019-ben, a múzeum alapításának 100. évfordulóján nyílt meg azzal a céllal, hogy tisztelegjen az alapító előtt, elmesélje a múzeum történetét, a múzeumalapítást követő nagy korszakokat, a gyűjteményezés főbb szempontjait és hogy felvonultassa a múzeum összes gyűjteményi egységének (kínai, japán, koreai, ndiai, délkelet-ázsiai, mongol, tibeti-nepáli, közel-keleti és Zichy-féle régészeti gyűjtemény) legkiemelkedőbb műtárgyait.
A kiállítás sajátossága, hogy a több száz tárgy és a rendkívül érzékeny tárgycsoportok bemutatása csak úgy lehetséges, ha a tárlat időről időre változik, vagyis a tárgyak cserélődnek.
Az elmúlt hónapok kényszerű bezártsága alatt a szakmai stáb folyamatosan készült a tervezett installáció eddigi legnagyobb átalakítására és a cserélendő tárgyak megfelelő előkészítésére, így októberben végre látható lesz a múzeum japán szamurájpáncélja és fegyverei, valamint a kínai és a koreai gyűjtemény festészeti anyagának egy-egy kiemelkedő darabja is.
A veszélyhelyzet utáni átmeneti szabályokról és intézkedéseinkről kérjük, ITT TÁJÉKOZÓDJON!>>

---------------------------------------------------------

A múzeum újra nyitását ünneplő könyvbemutatóra is várjuk az érdeklődőket. 2020. október 10-én, szombaton 11 órakor (esőnap: 2020. október 11. vasárnap, 11.00).
KÉK SZEMMEL Japánt fotózni
Gaál Zoltán fotóalbumának bemutatója
Helyszín: a Hopp Múzeum kertje
A program regisztrációhoz kötött. Regisztráció ITT>>
A könyvbemutató beszélgetés házigazdája Dénes Mirjam, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteményének kurátora, aki inspirációiról, a változó Japánról és a Japánt lencsevégre kapó kék szeműekről faggatja a művészt.
Bővebb információ ITT>>

---------------------------------------------------------

Kedves Látogatóink!

2020. szeptember 11. péntektől múzeumkertünk újra tárt kapukkal várja mindazokat, akik egy kis keleti nyugalomra és kikapcsolódásra vágynak a főváros szívében.

A kert nyitvatartása: péntektől vasárnapig 10–18 óra között
Belépés a kertbe: ingyenes

A múzeum épülete, a kiállítótér még mindig nem látogatható.

Továbbra is vigyázzunk egymásra!

 

 

 

-----

 

 

A Hopp Múzeum anyagából Korea in 1908 Through the Eyes of a Hungarian Medical Doctor, Dezső Bozóky címmel kiállítás nyílt Koreában, Busanban
2020. július 3. – 2020. október 4.
Busan Modern History Museum, Korea

2020. július 3-án kiállítás nyílt a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum anyagából Busanban. A kiállítás három hónapig tekinthető meg (2020. július 3. és október 4. között) a Busan Modern History Museumban.
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Adattárából 50 darab kézzel színezett üvegdia kinagyított képe látható a tárlaton. A felvételeket dr. Bozóky Dezső (1871–1957) császári és királyi sorhajóorvos készítette koreai tartózkodása során, 1908-ban.
1908 nyarán az Osztrák–Magyar Monarchia hadihajója, az SMS Kaiser Franz Josef I. Kína felől közelítette meg a Koreai-félszigetet, fedélzetén egy fiatal magyar orvossal. Dr. Bozóky Dezső császári és királyi sorhajóorvos már másfél éve hajózott kelet-ázsiai vizeken, amikor 1908 júliusában a hajó kapitánya lehorgonyzott Jemulpo kikötőjében. Ezt követően a hadihajó Szöul, Port Hamilton, Busan kikötőjét érintve haladt tovább, így a fiatal orvos a hajó útvonalának kikötési sorrendjében látogathatta végig az említett városokat. Útja során számos felvételt készített és naplót vezetett, majd 1911-ben „Két év Keletázsiában” címmel két kötetben foglalta össze az út tanulságait. Fotográfiái mára kordokumentumoknak számítanak. Dokumentumértéküket fokozza, hogy nem a korban szokásos, más múzeumi gyűjteményekben is megtalálható műteremfelvételekkel van dolgunk, hanem olyan képekkel, melyek az akkor még fiatalnak számító műfaj, a fotográfia eszközeivel készültek, és a készítő személyes látásmódján, megfigyelőképességén keresztül nyújtanak pótolhatatlan korképet a 20. század első évtizedének koreai mindennapjairól. Bozóky Dezső fotóanyagán kívül az említett úti beszámoló is hozzájárul Korea magyarországi recepciótörténetéhez.

 

 

 

 

Kedves látogatóink!

A járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2020. március 17-től határozatlan időre bezárt. (A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Könyvtára július 6-tól újra – korlátozottan – látogatható: heti egy alkalommal, szerdánként 10 és 15 óra között fogadja az olvasókat.)
Addig is vigyázzunk egymásra, maradjunk otthon!
Mi pedig naponta "házhoz szállítjuk" a Made in Asia. Száz éves a Hopp Múzeum című kiállításunkat egy-egy műalkotással:

 

MADE IN ASIA: KÜLÖNBÖZŐ TECHNIKÁVAL KÉSZÜLT, DÍSZES KARDMARKOLATVÉDŐK (JAPÁN: TSUBA). Japán, 18. és 19. század

A díszes kardmarkolatvédők (japán: tsuba) közül emeljük ki Hopp Ferenc lovat formáló, viszonylag korai darabját, s egy áttört, sárkánymintás tsubát Uwe Jens Krafft (?–1929) gyűjteményéből. Utóbbit a német filmrendező 1926-ban ajánlotta fel eladásra a Hopp Múzeumnak egy negyvenöt darabos kardtartozék-kollekció részeként. Az 1923 óta Magyarországon forgató Krafft (Csárdáskirálynő, Egy dollár) eladósodott, így 1926 decemberében lefoglalták vagyontárgyait, majd perbe fogták feleségét, aki a zár alá vont ingóságokat illegálisan eladta. Valószínűleg adósságai enyhítése érdekében döntött úgy, hogy megválik ázsiai fegyvertartozékaitól. A kiállításban egy kicsi, de reprezentatív válogatást láthatunk a Hopp Múzeum több száz darabos tsubagyűjteményéből.

 

 

 

MADE IN ASIA: Ito Tozan (1846-1920): VÁZA DOMBORÚ NŐSZIROM MOTÍVUMMAL. Japán, Meiji-korszak. Porcelán. Dr. Fettick Ottó gyűjteménye

Az első repesztett mázas, színes zománccal dekorált kerámiák Satsuma tartományból az 1867-es párizsi világkiállításon debütáltak Nyugaton, majd teljes sikert az 1873-as bécsi világkiállításon arattak. A Meiji-korszak (1868-1912) Japánjának kerámiája (melynek stílusa eltért a már megszokott keleti porcelánokétól) olyan éhséget generált, melyet a japonizmus táplált, s a jelenség eredményeként számos, korábban tradicionális agyagművesként ismert család szakított múltjával, s tért át a nyugati ízlést kiszolgáló termelésre. Nemcsak Kiotóban, Oszakában és Jokohamában, a nemzetközi turizmus és kereskedelem központjaiban alakultak új kerámiaműhelyek, hanem a több évszázados kerámiaközpontokban is megjelent az új profil. A satsumaőrület nem tartott sokáig: a nyugati piac telítődése, a „régi satsumaként” eladott kortárs tárgyak miatti hitelvesztés, illetve a túldíszítettségre panaszkodó, egyre erősödő japán hangok miatt megjelent az igény olyan kerámiák iránt, amelyek egyrészt a kínai tradícióból, másrészt az európai modern művészetből merítettek ihletet. E kerámiák szelleme – mely az évszázados tradíciókat a modernitással ötvözi – figyelhető meg Dr. Fettick Ottó bakteriológus professzor gyűjteményén, melynek magját a 19. és 20. század fordulójának japán kerámiaművessége adja. E tárgyakat a professzor európai utazásai során, nemzetközi árveréseken, kiállításokon, illetve neves, korábbi gyűjtők hagyatékából vásárolta meg, nyugati, szecessziós üveg- és kerámiagyűjteménye komplementereként. 1954-ben Fettick egy politikailag kikényszerített ajándékozás által több ezer darabos iparművészeti gyűjteménye részeként egy 260 darabból álló keleti gyűjteményt hagyott a magyar államra, amelyet azóta a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum őriz.

 

 

 

MADE IN ASIA: LEGYEZŐKÉP TÁJJAL. Kína, 17. század. Papíralapon tus és színek. Horváth Tibor vásárlása

A páradús távol-keleti országokban hűsítésre használt legyezők díszítése külön festészeti típust képviselt. Kínában önálló műfajként léteztek a legyezőképek, melyek formailag lehettek kerek vagy tojásdad alakú, bambuszkeretre feszített selyemképek, illetve ívelt alakú, csukható formátumú legyezőkön megjelenő ábrázolások. A témák között tájképek, zsánerjelenetek, madár-virág képek egyaránt szerepelhettek. A használatból kivont legyezőképeket később albumba helyezték vagy tekercsképre montírozták.

 

 

 


MADE IN ASIA: Kaji Tsunekichi stílusában: FEDELES EDÉNY APRÓ VIRÁGOS, TEXTILMOTÍVUM-SZERŰ MINTÁVAL. Japán, 1850–1870 között. Bronz, rekeszzománc. Xántus János gyűjtése

Amikor 1923-ban megnyílt a Hopp Ferenc Múzeum állandó kiállítása, Felvinczi Takács Zoltán külön kiemelte Xántus Jánosnak az Osztrák–Magyar Monarchia 1869-es „Keletázsiai expeditio”-ja során Japánban gyűjtött tárgyait, főleg a fémből készült alkotásokat. A Hopp Múzeum korai rekeszzománc tárgyainak meghatározása szempontjából igazán értékes információ, hogy tudjuk: e tárgyak már 1869-ben biztosan elhagyták Japánt. A japán rekeszzománc-művesség a 19. század első harmadában indult jelentős és gyors fejlődésnek. Japán neve – shippo, azaz hét kincs – egy buddhista szútra szövegére utal, mely a hét mennyei kincsről beszél: arany, ezüst, lapis lazuli, kristály, agát, vörös korall és karneol. A rekeszzománc alkotások drágakőszerű, fényes és sima, ragyogó felülete miatt kapta a technika előkelő nevét. Központja Nagoya, s az első műhely alapítójának a szamurájcsaládból származó Kaji Tsunekichit (1803–1883) tartják, aki 1833-tól szűkös keresete kiegészítéseként kínai rekeszzománc tárgyakat szétszerelve leste el a technika alapjait, s alkotta meg első saját műveit. Az 1850-es évektől már tanítványokat is fogadott, s az évtized végére Owari tartomány daimyojának hivatalos rekeszzománcmesterévé vált. Stílusát a kínai előképek jellemezték: zöld vagy azúrkék alapon apró növények, madarak, rovarok, vagy a tárgyat körbefolyó dekoratív brokátminták. Bár a Xántus-gyűjtés rekeszzománc tárgyai mesterjegyet nem viselnek, a Kaji-műhelyt a 19. század közepén jellemző kínaias stílus arra enged következtetni, hogy 1850 és 1868 között készülhettek Nagoyában, s a japán rekeszzománc-művesség hajnalának reprezentatív példái.

 

 

NÉGYÁGÚ FÜGGŐDÍSZ NŐI VISELETHEZ (sajak norigae). 19. század. Jádeit, korall, selyemzsinór. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ajándéka, 1958

A hagyományos koreai női öltözék jellegzetes dísze volt a „norigae”-nek nevezett, rojtköteges függődísz-kompozíció, melynek selyemzsinórból készült ágaira csomózott mintákat formáztak, s szerencsehozó tárgyakat és gyakran használt eszközöket függesztettek.
A korallból, nefritből, malachitból, borostyánkőből, igazgyöngyből készített ékítmények, továbbá az arany, ezüst vagy aranyozott réz ötvösdíszek és hímzett textilfigurák a viselet látványos díszei voltak. A legkedveltebb függődíszek közé tartoztak a kis illatszeres flakonok és szelencék, a szétnyitható fogvájótartók, a dísztőrök (a női erény szimbólumai), a pillangódíszek egyesével vagy párban (a hosszú élet jelképei), továbbá a denevér (jó szerencse), a páros hal (bőség), a szőlőfürt (sok fiú utód születésének jelképe), a lótuszvirág (jókívánságjelkép fiúgyermek születéséhez) díszítmények. A függődíszek motívumainak szimbolikus jelentése közismert volt, díszítő szerepük mellett oltalmazó erőt is tulajdonítottak neki.
A színek közül szembetűnő a ciklámen-rózsaszín használata, melynek megjelenése a szintetikus festékek elterjedéséhez kapcsolódott, s Koreában a 19. század végén vált általánossá. A selyem díszítőtagok tehát a 19. század végén készülhettek, míg a fém és drágakőből faragott függődíszek ennél korábbiak is lehetnek. A ruhadísz valószínűleg a 19. század utolsó negyedében nyerhette el mai formáját.

 

 


AURANGZÉB VAGY BAHÁDUR SÁH KÍSÉRETÉVEL. Észak-India, Mogul-iskola, 18. század. Vízfestés, papír. Schwaiger Imre ajándéka

A Mogul Birodalom uralkodóját, Aurangzébet (1618–1707) kíséretével ábrázoló mogul stílusú miniatúra. A képen olvasható felirat dévanágarí írással: Bahúdur Sáh Pádsáh Szamvat 6xx. Bár a felirat azt sugallja, hogy a képen látható uralkodó Aurangzéb utódja, Bahádur Sáh (1643–1712), de az alak inkább Aurangzéb ábrázolási konvencióit követi. Kompozíciója hasonló azon képekéhez, melyeken Aurangzéb unokáját, Muazzam herceget (Bahádur Sáhot) fogadja. Az utólagos képfeliraton a datálás nem olvasható pontosan, de a kiolvasható részek alapján nevezett uralkodók uralkodási idejénél legalább ezer évvel korábbi évet jelölhet.

 

 

 

KOZUKANYÉL SUZUMUSHI (ÉNEKLŐ ROVAR) ÉS ÁTTÖRT KRIZANTÉMDÍSZÍTÉSSEL. Japán, (Edo-kor) 19. század eleje. Bronz, ezüst, arany; Gr. Vay Péter gyűjtése

A 19. század végén és a 20. század elején a kardtartozékokat elsősorban a fémmegmunkálás kvalitása és a tárgy esztétikuma miatt gyűjtötték Nyugaton, s csak másodsorban volt érdekes a funkciójuk. Érzékletesen mutatja ezt a tendenciát a múzeum kozuka-gyűjteménye, amely nagyrészt Hopp Ferenc és gróf Vay Péter (1863–1948) gyűjtéséből, illetve az Iparművészeti Múzeum átadásaiból származik.
A kozuka egy vékony pengéjű kés, az ún. kogatana nyele. Ezt a kést a kardhüvelyben hordták, s nyelét a kard egyéb tartozékainak stílusával összhangban díszítették a legkülönbözőbb fémműves technikákkal. Valódi ötvösremekek: megmunkálásuk szépsége közel hajolva, esetleg nagyítóval megfigyelve értékelhető a legjobban. A gyűjtemény egy-két példától eltekintve pengét nem, csak gazdagon megmunkált nyeleket tartalmaz.
Egy érdekesség a kozuka funkcióbéli változásáról: A Meiji-korszaktól kezdve (1868-1912) megtiltották Japánban, hogy a korábban két karddal járó szamurájok hivatalosan fegyvert viseljenek. Mivel a kardkovácsok megrendelései így erősen megcsappantak, a legtöbben a díszítőművészet irányába módosítottak pályát, s ékszerek, valamint apró berendezési tárgyak (vázák, szelencék, asztaldíszek) készítésére tértek át, míg mások maradtak a kozuka készítésnél. Ezek a nyelek azonban már nem Japánban, hanem nyugaton nyerték el végső funkciójukat: több iparművész és iparművészeti cég (köztük például a Tiffany &Co.) gyártott olyan evőeszköz-készleteket, amelyek nyelét Japánból exportált kozukák alkották.

 

 

HÓDOLAT A HUSZONNYOLC BUDDHA ELŐTT. Thaiföld, 1850-1870. Tempera pamutszövet alapon; Delmár Emil gyűjteményéből

A hosszú, keskeny tekercskép felső háromnegyed részén nyolc sorban látható a 28 tanító Buddha ábrázolása. A déli buddhista hagyomány 28 tanító buddhát tisztel. Ők fedezték fel a dhammát (a tant) és kezdték tanítani a népnek. Ezek sorába tartozik saját világkorszakunk történeti Buddhája is, de Szákjamuni Buddha sem nem az első, sem nem az utolsó e tanító buddhák sorában.
A tekercsképen a legfelső sorban ül magas trónusán Szákjamuni Buddha, míg oldalán két hódoló, térdelő alak látható. A második sorban három, a harmadik-nyolcadik sorban pedig már négy-négy buddhaképmás látható. A középen ülő buddhák mellett két-két, a széleken ülőknél egy-egy adoráló kísérőfigurát ábrázoltak. A buddhaalakok között egy-egy fát is láthatunk, a megvilágosodás fáit, amelyek hasonlóak ugyan, de mégsem teljesen egyformák. Ugyanúgy, ahogy a buddhafigurák is – közös méretezésük és ikonográfiai hasonlóságaik ellenére – eltérő arckifejezésűek, s trónusuk textilborítása is különböző. A tekercskép buddhákat ábrázoló képcsíkjait fekete és vörös háttérszín váltogatásával színezték. A tekercskép alján, közel négyzetes mezőben narratív jelenet látható.
A képet keskeny virágokból és levelekből álló keretezés fogja körül. A kompozíció finom arányai és a kidolgozás igényes részletei okán a festmény a 19. század derekán készülhetett.

 

 

KEREK ILLATSZERES DOBOZKA (KOGO) TETEJÉN HANGSZEREK ÉS JUHARLEVELEK ÁBRÁZOLÁSÁVAL. Japán, (Bakumatsu – Meiji-korszak) 19. század közepe. Fa, maki-e; Hopp Ferenc gyűjteménye

Hopp Ferenc először 1883-ban járt Japánban, majd 1914-ig további két alkalommal tért vissza. Utazásai során többezer tárgyat vásárolt, közülük a felszórásos (maki-e) technikával készült lakktárgyak érdemelnek különös figyelmet. Hopp gyűjteményét megfigyelve szembetűnik, hogy különösen vonzódott az apró, részletesen kidolgozott, magas technikai kvalitású tárgyakhoz, például a kerek, fedeles illatszertartó dobozkákhoz (kogo), melyekben olyan illatszereket tároltak, amiket a teaszertartáshoz tartozó illatélvezeti ceremónián használtak. Az őszi juharlevelek és tradicionális japán fúvós hangszerek (pl. sho, azaz szájorgona) ábrázolását magán viselő dobozka tipikus őszi kellék: a természet változásainak szépségére oly érzékeny japánok az őszi levélpirosodás (momiji) idején levélnéző piknikeket, őszi fesztiválokat, ünnepségeket szerveznek. Így volt ez már a Heian-korban is, ezer évvel ezelőtt, amikor Murasaki udvarhölgy fiktív regényében, a Genji monogatariban arról írt a császári udvarnak, hogy milyen gyönyörűen táncolta el az általa elképzelt fiatal, fénylő Genji herceg, és barátja To no Chujo a tenger hullámainak táncát a hulló juharlevelek közepette, udvari zenei kísérettel (gagaku) a császárnak és udvartartásának. Erre az irodalmi részletre utal Hopp Ferenc illatszertartójának díszítése.

 

 

 

BÁBOK (INDONÉZ: WAYANG GOLEK PURWA). Indonézia, Nyugat-Jáva, 19. század második fele – 1920-as évek vége. Fa, festett, textil. Zboray Ernő gyűjteményéből

A Zboray Ernő készletéhez tartozó bábok nem egy időben készültek, a legkorábbiakat a 19. század közepén, míg a legfiatalabbakat 1930 előtt készítették, de feltehetően egy vagy egymáshoz nagyon közel álló műhelyekben készülhettek, a nyugat-jávai Bandung környékén, Cibiruban. A bábok a nagy indiai eposzok, a Mahábhárata és a Rámájana történeteit feldolgozó wayang előadások bemutatására szolgáltak, erre utal megnevezésükben a purwa kifejezés. A készlet legkorábbra datálható darabjai a wayang golek purwa műfajának kialakulási idejére datálhatók. A fabábok többsége batikolt szarongot, „szoknyát” visel, bepillantást engedve Jáva batikművészetébe.

A wayangról
A wayang az indonéz szigetvilágból, elsősorban Jáváról és Baliról ismert fogalom, a nyugati nyelvekre általában az árnyjáték, bábjáték, árnyszínház, bábszínház kifejezésekkel fordítják, azonban ezeknél jóval tágabb fogalmat jelöl. A wayang kifejezés jelentheti az előadást, az eljátszott történetet, de adott esetben vonatkozhat magukra a bábokra is. Hagyományosan a wayang játékok fontos szerepet töltöttek be a jávai kultúrában: mindamellett, hogy közkedvelt szórakozás volt egy-egy ilyen, fontosabb esemény kapcsán bemutatott darab, amelyekben a jelen problémáira is reagáltak, az eljátszott történetekkel mítoszaikat is továbbörökítették.

 

 

 


URGAI ISKOLA: AMITÁBHA, A VÉGTELEN FÉNY BUDDHÁJA. Mongólia, 18–19. század. Kisplasztika, aranyozott vörösréz

Amitábha Buddha az öt mahajána meditációs Buddha legismertebb alakja, aki Tiszta Föld felett uralkodik. A szobor Amitábha buddhát az ikonográfia előírásainak megfelelően ábrázolja. Virágbordűrös dhotit visel, meditációs ülésben ül a lótusztrónon, a talpain kör alakú jel látható. Meditációs kéztartásban tartja kezét, tenyerén kolduló szilkével. Ékei, díszei nincsenek, fejdísze sincs. Trónja visvapadma lótusztrón. A szirmok között legyezőminta, a lótuszszirmok alatt bekarcolt sorminta, gyöngyfüzér. A stílusjegyek, elsősorban a test ábrázolása és a lótusztrón alapján az Urgai Iskola alkotásának tekintjük.

 

 

BUDDHA-FEJ. Kína, Tang-dinasztia, 9–10. század. Homokkő

Nagy méretű, tojásdad fej egészen a fejhez tapadó, finoman megmunkált hajgöbökkel, melyeket az idő erősen megkoptatott. Az arc telt, vonásai egészen lágyak. Az orr és a szemöldökvonal finom összekapcsolódása félig nyitott, mandulavágású szemeket keretez. A fülek hosszan lenyúlnak, de egészen a fejhez simulnak. A fej egykor egy szabadban álló szoborhoz tartozhatott. A Buddha-fejet Felvinczi Takács Zoltán Berlinben vásárolta és a gyűjtemény jelentős darabjaként szerepelt a kiállításokon.

 

 

 

VADZSRADHARA ÁDIBUDDHA NŐI ENERGIÁJÁVAL. Mongólia, Dzanabadzar iskolája, 17–18. század. Aranyozott bronz

A szobor főalakját, Vadzsradharát (tibeti: rdo rje ’chang; mongol: včir bari?či), azaz a „vadzsrát tartót” számos tibeti buddhista rend ősbuddhaként tiszteli. Bódhiszattva-koronát, díszeket és hercegi öltözéket visel. Kezében vadzsrát és csengőt tart, mely a világalkotó férfi és a női princípiumot képviseli. A mellékalakban Vadzsradhara női energiáját, Pradnyápáramitát, a transzcendentális tudás istennőjét láthatjuk, aki drágakő diadémot és hercegnői öltözéket visel. Kezében a tantrikus szobrokra jellemző koponyacsészét és bárdot tartja.

 

 

BUDDHA-FEJ. Gandhára, Kr. u. 1–2. század. Pala. Schwaiger Imre ajándéka

A Gandhárának nevezett, a Hindukus-hegységtől a mai Pandzsáb területéig nyúló térség Nagy Sándor hódítása és az őt követő birodalmak nyomán a hellén kultúra és az indiai buddhizmus eszméinek találkozási pontja lett. A kölcsönös egymásra hatás következtében jellegzetes művészeti irányzat alakult ki, amely a kusán Kaniska uralkodása alatt, a Kr. u. 2. században élte fénykorát és a 6. században hanyatlott le véglegesen.
A gandhárai művészet szürke palából és stukkóból készült, sztúpákat és más szakrális épületeket díszítő domborművei főképp buddhista mitológiai témákat ábrázoltak. Ezeken az ábrázolásokon egyértelműen felfedezhető a hellén esztétika hatása, amely az évszázadok során jól idomult a helyi igényekhez, miközben jelentős befolyással volt a buddhista ikonográfiára is.

 

 

 

Kínai fiúcskababa. Selyem, műselyem, pamut, papír, massza. 1950-es évek. A Kínai Népköztársaság ajándéka

Kínában a fiúgyermek biztosította a család, a nemzetség folytatását, így amikor gyerekről beszélünk, hagyományosan fiút értünk rajta. A fiúgyerek születése mindig nagy ünnep volt, gondosan ügyeltek a baba egészségére, puha ágyba fektették, kényeztették, megajándékozták, és a századik napon nevet kapott. A kisfiúkat gyakran kislányruhába öltöztették – nehogy egy démon szemet vessen rájuk –, és a hajukat is copfba rendezték. A kislányok jellegzetes hajviselete a „szarvacska” formába foglalt, középen kettéfésült és két copfba rendezett haj volt, míg a kisfiúk hajának egy részét leborotválták, a meghagyott hosszabb részt pedig szalaggal copfba kötötték.
A múzeum babája az 1950-es években – több játéktárggyal együtt – állami ajándékként került a kínai gyűjteménybe. A baba hajviselete alapján tudhatjuk, hogy kisfiút ábrázol, s tudhatjuk ezt ruhájából is, amely – a valódi kisfiúk ruházatával megegyező módon ugyanis – a popsirésznél nyitott („kaidangku”). Ez a fajta megoldás lehetővé tette a gyermekek számára, hogy a nadrág levétele nélkül, guggolva intézzék el dolgukat, így nem volt szükség pelenkára. Napjaink Kínájában még mindig gyakori látvány a „nyitott lábú” nadrág viselete.

 

 

 

Esőhívó Buddha. Laosz, 17–18. század. Elefántcsont, festett
Jellegzetes laoszi és Észak-Thaiföldön ismert típus az „Esőhívó” Buddha álló alakja. Ez az ikonográfiai típus karját leengedve, nyitott tenyerét befelé fordítva maga mellett tartja, de nem érinti combját.
A gyakran szárazságtól sújtott területeken ez a Buddha-ábrázolás szorosan összefonódott a korábbi termékenységi kultuszokkal, és a száraz évszak végén az esőzések megindulásáért folyamodtak hozzá.

 

 

 

BÓDHISZATTVA SZOBRA (MANDZSUSRÍ?). Indonézia, Közép-Jáva, 10. század. Bronz. Xántus János gyűjtése

Kerek lótusztalapzaton ülő, fiatal fiúként ábrázolt bódhiszattva (Mandzsusrí?), karját felhúzott jobb térdén nyugtatja. Fiatalságát az olyan ikonográfiai elemek jelzik, mint a tarkója mögött látható fekvő félhold, amit csakis Jáván alkalmaztak; a mellkasán keresztezett zsinórok vagy a hármas hajfonat. A kerekded arc, a kerek és zömök formák, a harmonikus kompozíció, a nem anyagi isteni lét megjelenítése a test ideális arányain és az istenség átszellemült mosolyán keresztül a Közép-Jáván virágzó, tisztán jávai stílusú bronzművesség jellemzői.

 

 

ÜLŐ DÉMON. Tang-dinasztia, Taizong császár kora: 627–650. Napon szárított cserép, nyomott reliefdíszítéssel, hideg festés nyomaival

Kínában, Anyang közelében a Qingliang-hegyen épült fel az a buddhista szentélyegyüttes (Xiudingsi), amelynek négyzet alaprajzú pagodáját 3775 darab, formával mintázott csempelap díszítette. A pagodaépület oldalfalait, a lábazattól a tetőzetig, mintás csempelapok borítják. A déli oldalán egyetlen bejárat töri meg a homlokzat hullámzását.
A felső sorokban négyzet és téglalap alakú lapok, míg alattuk rombusz forma csempék sorakoznak, összesen hetvenkét különböző mintával. A legfelső sor négyzet alakú csempéin három minta váltakozik: egy szörnymaszkot mutató, egy térdeplő démonnal díszített és egy ülő démont ábrázoló. Ez utóbbi típusba tartozik gyűjteményünk darabja. Az épület alsóbb, rombusz alakú csempéin táncoló apszaraszok, harcosok, oroszlánok, lovak, elefántok, lótuszok, gyöngyök stb. alkotják a jellegzetes, hálós díszítésrendet.
A keresztbe fogott lábakkal, ülve ábrázolt démonalak erőtől duzzad, izmai plasztikusan hullámzanak. Haja csigákban gördül vállára. Hatalmas, kidülledő szemmel, óriási orrlyukakkal és széles vigyorgó szájjal tekint alá a szemlélőre. Lábán térdig érő bőrpáncél csizmát visel. Megformálása a Tang-kor plasztikáinak mozgalmasságát, erőt, életteliséget megjelenítő stílusát idézi.
A relief igen finom szemcséjű, vegyes összetételű zúzalékból készült formába öntéssel. Homokból és kaolinból álló anyagát rizsnyákkal kötötték meg. Az öntés során a formába először egy fehér alapozóréteg került, majd a szürke színű massza, amit a kiöntés után napon szárítottak. Erre került rá hideg festéssel a vörös, sárga, kék szín.

 

 

KORONÁS BUDDHA. Nálanda, Pála-kor, 11. század. Fekete pala. Schwaiger Imre ajándéka

A faragott kőlap egy sztúpa részét képezhette. Buddhát a megvilágosodás utáni első tanítása közben ábrázolja, amit a dharma kerekét megforgató kéztartásából (szanszkrit: dharmacsakrapravartana mudrá) tudhatunk. Bár Buddhát általában díszek nélkül szokás ábrázolni, Pála-kori jellegzetesség, hogy uralkodói díszben jelenítik meg, ahogy ezen a domborművön is.

 

 

Asztali ellenző porcelán betétlappal. Kína, 18. század. Tíkfa, paliszanderfa, porcelán, máz alatti kék festéssel; jádeit. Hopp Ferenc gyűjtése

Díszes, magas állványon álló, kerek betétlapos asztali ellenző, mely ihletadóul szolgált az írástudó asztalán. Az áttört faragású lábazat közepén jádeit betétlapon két páva kering egymással szemben. A kerek, áttört szegélyű tíkfa foglalatban egy kék-fehér porcelán (kínai: qinghua) betétlap látható. A porcelán betétlap madár-virág képpel díszített. Sziklából felmagasodó virágzó szilvavirágos ág felett madár repül. A szikla bal oldalán bambuszok, jobbra fenyők láthatók. A növények (bambusz, fenyő, szilvavirág) a tél három barátjának mintacsoportjába tartoznak, ők a tavasz előhírnökei. A porcelánlap hátán kettős kobaltkartusban a Ming-korra, a Chenghua uralkodói periódusra (1465–1487) utaló hat írásjegyes felirat olvasható, de a porcelán betétlap a 18. század elején, feltehetően a Kangxi-korban készült. A tárgy Hopp Ferenc gyűjteményének jól ismert darabjai közé tartozik. Már az 1907-es budapesti „amateur” gyűjtők kiállításán is szerepelt. Látványos, szép megmunkálása miatt a Hopp Múzeum számos kiállításán láthatta a közönség.

 

 

Panydzsara Mahákála. Tibet, 18. század

A fekete alapra aranykontúrokkal, virtuózan megfestett, ún. fekete thangka központi alakja a szakja rend egyik fő védőistensége, Panydzsara Mahákála. A lótusztrónon guggoló, sötétkék istenség kezeiben a Mahákálák szokásos jelképei, a bárd és a koponyacsésze mellett saját megkülönböztető attribútuma, a mágikus erejű bot, a gandí is látható. A lángkör közepén ábrázolt főalak körül, mandalájának megfelelően helyezkednek el kísérői, két oldalán pedig szakja védőistenségek. A festmény felső részét Panydzsara Mahákála kultuszának hagyományába beavatott tanítók és szakja lámák láncolata foglalja el. A kép alsó részén különböző tanvédő istenségek is láthatók. Különösen díszes a festményt körülvevő kék damasztselyem arany- és selyemszállal átszőtt alsó része, melyen a mennykövet jelképező lángoló gyöngyöt kergető két kínai sárkányt és különböző szerencseszimbólumokat ábrázoltak.

 

 

Páva. Irán, 19. század. Arannyal és ezüsttel tausírozott acél
A négyszögletes talpazaton álló pávaszobor arany és ezüst díszítési mintái részben növényi motívumok, részben pedig a madár tollazatát utánozzák, szétterülő faroktollain pedig aranyozott arcok is láthatók. A múzeum több hasonló, szoborszerű tárggyal is rendelkezik, amelyek többnyire síita vallási felvonulások kellékei közé tartoztak, vagyis vallási jelentőséggel bírtak, míg mások dísztárgyként, füstölőként vagy tárolóként funkcionáltak.

 

Buddha-fej. Thaiföld, 16. század, Ayutthaya-korszak. Aranyozott bronz
Az Ayutthaya-iskola nagyban a Sukhothai stílus hagyományait követi, amely az ábrázolásokon a Buddhát természetfölötti, szinte súlytalan, egészen kifinomult formában jeleníti meg. A tökéletes arányok kidolgozására, a földöntúli szépség megformálására törekvő képmások a Buddha szépségjegyeit is ábrázolják: a csigavonalban feltekeredő hajtincseket, a megvilágosodott tudatra utaló fejdudort, amelyet itt a jellegzetes, magasra felcsapó lángnyelvek is díszítenek, vagy a hosszan megnyúlt, lótuszszirmokhoz hasonló fülcimpát.

 

 

 

Kedves látogatóink!

A járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és Könyvtár 2020. március 17-től határozatlan időre bezár.

Megértésüket köszönjük!

 

 

 

 

 

 

Holdújév // 2020 a Patkány éve

A kínai Holdújév, másként a Tavaszünnep (január 21. és február 21. közé esik, idén január 25.) az év legnagyobb ünnepe a kínai ember számára. Ilyenkor mindenki felkeresi a családtagjait, megajándékozzák egymást, elbúcsúztatják az óévet és köszöntik az újat, amely reményeik szerint szerencsében bővelkedik majd. Ezt a kívánságot fejezik ki az ajándékok, az ételek, a rituális cselekedetek, és az ilyenkor szokásos újévi ábrázolások. Már az ünnep beköszönte előtti hetekben folyik a készülődés: sütnek-főznek, kitakarítják a házat, lehetőség szerint újrafestik az ajtókat-ablakokat. A takarítás közben arra is ügyelnek, hogy a szerencsét ne kergessék el a háztól, ezért újév napján már nem söpörnek, és a takarítóeszközöket is elteszik. Az újévi ünnepkör szokásai közé tartozik, hogy az emberek annyit főznek, hogy másnapra is jusson, új ruhát vesznek fel, behajtják adósságaikat, lehetőség szerint a betegek is felkelnek, és fontos, hogy újév napján nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni. Elmaradhatatlan eleme az ünnepségnek a petárdák durrogtatása – ami a rossz szellemek elijesztésére szolgál –, és a pénzajándék, amelyet a bőséget szimbolizáló piros színű csomagba tesznek. A hagyomány úgy tartja, hogy újévkor a Házi Tűzhely Istensége felszáll a Mennyek Urához, hogy jelentse a háziak viselt dolgait. Emiatt az Istenség szemét lefedik, hogy a házban zajló rossz dolgokat ne lássa, a száját pedig édességgel kenik meg, hogy csupa jó dolgot jelentsen a házban lakókról.

A kínai asztrológia szerint minden Holdújév kezdetekor más állat veszi át az uralmat az adott esztendőre. 2020 a Patkány éve. A nyugati kultúrával ellentétben Keleten a patkány szerencsehozó, mert ott jelenik meg, ahol bőség van.

A múzeum ezzel a Hopp Ferenc által gyűjtött bájos kis netsukével kíván boldog Holdújévet!


Patkány fatörzsön (faszéndarabon). 19. század első fele. Elefántcsont, ébenfa, Hopp Ferenc gyűjteményéből

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum egykori mongolista könyvtárosa, dr. Vinkovics Judit, életének 67. évében elhunyt.

In memoriam dr. Vinkovics Judit

Dr. Vinkovics Judit (1953. május 10. – 2019. december 29.) mongolista, tibetológus, valamint könyvtáros, 1984 és 2016 között a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum mongol gyűjteményének kurátora és múzeumi könyvtárosa volt.
1971-ben érettségizett a Martos Flóra Gimnáziumban és ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Diplomáját könyvtár és mongol szakon 1977-ben, tibeti szakon pedig 1982-ben szerezte meg. Kisdoktori fokozatát 1984-ben védte meg belső-ázsiai filológiából.
1984-ben kezdett el dolgozni a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban, ahol 1990-re a mongol gyűjtemény kurátora, valamint a múzeumi könyvtár vezetője lett. A mongol gyűjtemény kurátoraként – kutatásai alapján – a gyűjteményt újrarendszerezte. Több kiállításon s az azokhoz kapcsolódó kiadványokban, valamint számos cikkben és tanulmányban ismertette meg a gyűjtemény darabjait a szakmával és az érdeklődő közönséggel. Múzeumi könyvtárosként gondozta a múzeum egyre gyarapodó könyvtári állományát.
Aktívan tevékenykedett a Kőrösi Csoma Társaság és a Baktay Ervin Alapítvány munkájában.
Egyik utolsó munkájaként vett részt az International Association for Mongolian Studies által gondozott, 2020-ban megjelenő kiadvány, a Mongolian heritage spread around the world írásában, mely a Hopp Múzeum mongol anyagának eddigi legjelentősebb nemzetközi szintű feldolgozása. Sajnos a kötet megjelenését már nem élhette meg.

Gyászolja családja, barátai, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársai és a szakma.

Nyugodjék békében!

 

---

 

 

 

 

Kedves Látogatóink!
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, Boldog Új Évet kívánunk!
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársai


A centenáriumi évébe lépett múzeum százötven éves gyűjteményének legjavát mutatjuk be egy éven keresztül látogatható, MADE IN ASIA. SZÁZÉVES A HOPP MÚZEUM című új kiállításunkban. A negyedévente folyamatosan változó tárlat sorra veszi a múzeumalapítást követő nagy korszakokat és az időszaki cserékkel együtt több mint ötszáz műtárgyat vonultat fel: gyűjteményünk legreprezentatívabb darabjait és tárgycsoportjait.
2020. január 14-től ismét megújul a „Made in Asia. Százéves a Hopp Múzeum” című kiállításunk. A tárlaton újabb, eddig nem bemutatott különlegességekkel várjuk a látogatókat.



---

 

 

MEGHÍVÓ

2019. december 10., kedd, 16.00
Kötetbemutató
Fodor Gábor – Kardos Tatjána:
Látogatás az Oszmán Birodalomban
Dr. Bozóky Dezső képei 1905–1906
Helyszín: Szépművészeti Múzeum, Budapest XIV. ker., Dózsa György út 14., Schickedanz-terem (II. emelet)

Bozóky Dezső (1871–1957) 1905–1906-ban az Osztrák–Magyar Monarchia sorhajóorvosaként, több mint egy évet szolgált a Földközi-tenger keleti medencéjében állomásozó Taurus hajó fedélzetén. Több kikötőben is megfordult és lelkes fotósként örökítette meg képein a 20. század elejének Oszmán Birodalmát, egy végnapjait élő világ hétköznapjait. Ekkor készített fotóiból közel 300 darab kézzel színezett sztereo üvegdia maradt fenn, melyet a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum őriz.
Ezekből a törökországi felvételekből több mint kétszáz fotót adunk most közre ebben a magyar és angol nyelvű kötetben, amely az Ázsiai történeti fotográfiák címmel most induló könyvsorozatunk nyitó darabja. A képekhez szorosan kapcsolódva az Oszmán Birodalom korabeli viszonyaiban való eligazodásban, a magyar állomáshajó konstantinápolyi tartózkodásának történetében Fodor Gábor turkológus tanulmánya segíti tájékozódni.
A kötet a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar Művészeti Akadémia együttműködésében az MMA Kiadó gondozásában jelenik meg.

A könyvbemutatón köszöntőt mond és a sorozatot ismerteti:
Dr. Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója és
Dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára
Az Oszmán Birodalom korabeli viszonyairól előadást tart:
Dr. Fodor Gábor történész-turkológus, az Isztambuli Magyar Intézet igazgatója
Török misztikus zenét játszik Marilia Pilti szantúron, Kopcsik Márton hegedűn és Gerzson János udon

A program regisztrációköteles. Kérjük, részvételi szándékát az alábbi linken jelezze: eventbrite.co.uk

Ingyenes

---


 

A BÉKE FONALA

„A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.”

Születésének 150. évfordulója alkalmából Mahátmá Gándhíra, az indiai függetlenségi mozgalom szellemi és politikai vezetőjére és a béke követére emlékezünk 2019 októberében – közösen, veletek!

Gándhí bronz mellszobra – itt, múzeumunk kertjében – ez alkalomból különleges díszítést kapott: színes fonalakkal tekertük körbe. (Talán tudod, hogy az általa alapított ásramban Gándhí maga is fonalat szőtt, az ő „rokka-mozgalma” – hogy mindenki a maga keze munkájából élhessen meg – közvetetten az indiai függetlenségi harcok jelképévé is vált.)

Most téged is várunk! Fogj egy szál fehér fonalat (kis kosárban odakészítettük a szobor mellé, de a jegypénztárban is kérhetsz), és kösd fel a színes fonalak valamelyikére, ahova csak szeretnéd.

A kertünk látogatása ingyenes (hétfő kivételével naponta 10.00 - 18.00), az őszi napsütésben a padokon is megpihenhetsz, a házban pedig a „Made in Asia – Százéves a Hopp Múzeum” című kiállításunk vár.



---

Kedves Látogatóink!
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Látogatás az Oszmán Birodalomban című kiállítása szeptember 20-tól látogatható a Dornyay Béla Múzeumban (3100 Salgótarján, Múzeum tér 2.).

Látogatás az Oszmán Birodalomban

Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos fotói
2019. szeptember 20.–2020. január 31.
Helyszín: Dornyay Béla Múzeum (3100 Salgótarján, Múzeum tér 2.)

Dr. Bozóky Dezső (1871-1957) elfeledett világutazóink egyike, aki a Monarchia haditengerészete szolgálatában két alkalommal jutott el keleti tájakra. 1905-1906-ban Görögországba és Törökországba, majd 1907-1909 között valóban messzi vidékre, a Távol-keleti vizekre, Koreába, Kínába és Japánba hajózott.
Jelen kiállításunk az 1905-1906-os törökországi útjával foglalkozik, amelyet a fotókon kívül más formában nem dokumentált. Útirajz vagy levelezés nem maradt fenn róla.
Felvételeinek másolataként, közel 300 darab kézzel színezett üveg-diapozitívot ismerünk, melyeket a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Adattára őriz. Nem tudjuk, milyen fényképezőgéppel, hány felvételt készített utazása során. Az eredeti negatívokról sincsenek ismereteink.
Fotóival kapcsolatban felmerülő fontos szakmai kérdésekre – miért éppen sztereó fényképezőgéppel dolgozott, s ha már azzal, miért nem használta ki a térhatásban rejlő lehetőségeket, miért fényképezett olyan távolságra, amelynél ez már nem érvényesül – szintén nem ismerjük a választ.
Jelen kiállítás több mint félszáz fotót mutat be az egykori Oszmán Birodalom életéből: fontos és emblematikus, mára jórészt elpusztult helyszíneiről, s az akkor élt emberekről. Olyan egyedi képeket válogattunk a kiállított anyagba, melyek kiválóan érzékeltetik e régi fotók kézi színezésének érdekességeit.
Egy jó szemű, jól komponáló, alig ismert fotográfus erényeit szeretnénk a látogatók elé tárni, aki  páratlanul értékes fotóanyagot hagyott hátra az utókornak.

A kiállítás szeptember 20-tól látogatható a Dornyay Béla Múzeumban, Salgótarjánban (3100 Salgótarján, Múzeum tér 2.).
További információ:
dornyaymuzeum.hu



---




Kedves Látogatóink!
Olvassák szeretettel Dr. Fajcsák Györgyivel, a múzeum igazgatójával készült interjút a Made in Asia. Száz éves a Hopp Múzeum című kiállításunkról:

 

 

 

 

Ezer és ezer évet és sok ezer kilométert fog át a Hopp Ferenc által alapított múzeum századik évfordulóját ünneplő Made in Asia kiállítás. Elsőre nehéz is benne koncepciót találnunk...

Fontos forduló az idei év: a múzeum alapításának századik évfordulóját ünnepeljük. Csakhogy ez a múzeum nem magángyűjteményből alakult ki, megalapításának pillanatában rögtön közgyűjteményekből került át bele rengeteg fontos műtárgy.

Szóval nem is száz az a száz?

Valójában nem. Inkább 150. Magyar állami megbízásból ugyanis először 1869-es távol-keleti expedícióján gyűjtött műtárgyakat Xántus János.

Az Állatkert-alapító, akiről állítólag Karl May Old Shatterhand alakját mintázta?

Ő. Hihetetlen izgalmas figura volt, harcolt a szabadságharcban, menekült, gyűjtött Amerikában, volt az Állatkert igazgatója, azután újra útnak indult. Azon az expedíción Ázsiában nagyon értékes anyagot gyűjtött, amely akkor az Iparművészeti Múzeumba került, a borneói gyűjtése a pedig a Néprajzi Múzeumba. Száz éve minden átkerült a Hopp múzeumba.Vay Péter gyűjtése is. Ő is kultuszminiszteri megbízásból vásárolt 2500 darabos gyűjteményt Japánban.

Ezek szerint nem is a Hopp által gyűjtöttek a legértékesebbek? Miért viseli akkor az intézmény még ma is az ő nevét?

Az alapító valóban Hopp Ferenc, de, jóval gazdagabb volt az anyag már a megalakuláskor is. Hopp végrendeletében szerepelt, hogy ezzel a feltétellel adja a magyar államnak a gyűjteményét, az ő neve tehát maradt, de míg korábban. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum volt a nevünk, öt éve a „Kelet” szó kikerült belőle, hiszen gyűjteményünk egész Ázsiát lefedi.

Mindjárt beszélünk egy-egy műtárgyról külön is. Azokat sem Hopp gyűjtötte.

Nem rá akartuk kiélezni ezt a tárlatot, éppen a fentiek miatt. A Vay- és a Xántus-féle gyűjtés egészen biztosan a kor legmagasabb színvonalán állt.

Harmincezer műtárgyuk van. Önt mi érdekli igazán közülük?

Sinológus vagyok, leginkább a kínai anyag érdekel, azon belül is az írás, az írásjelek. Hogy mi van kódolva bennük. Számukra a vizuális és a nyelvi kifejezés összecsúszik, együtt működik. Számunkra, akik betűírással írunk, ez szinte felfejthetetlen. Kínában a gondolati és érzelmi tartalmak a művészetben és az írásban összeérnek, ők a tárgyaikkal mesélnek.

Önsorsrontás? Olyasmit mutat meg magyaroknak, ami nekünk úgyis kínai?

Meg kell tanítani az embereket erre a látásmódra. Annyi vizuális információ ömlik ma ránk, hogy ma ez talán könnyebb is egy fokkal, mint száz éve. Mindenesetre átjárást kell biztosítani a kultúrák között. Olyan tárgyakat válogattunk, amelyek nagyon értékesek és ritkák, de megismerhetjük belőle például azt is, hogy a buddhizmus hogyan fogja át egész Ázsiát. A hínajána, a kínai mahájána vagy a tibeti vadzsrajána irányzatok közötti hasonlóságok és különbségek is kidomborodnak. Templomi tekercseket például a tibeti buddhizmus készít, a másik kettőre ez nem jellemző.

Még a Buddha-fejek előtt, nézzük először ezt az ülő démont Kínából. Ha nem veszi sértésnek, mi annyit látunk, hogy ronda szegény.

Nem baj. Sőt. Hiszen pontosan ezzel a céllal készült! Hogy ijesztő legyen. Nem azért, hogy az embereket ijesztgesse, hanem hogy távol tartsa az ártó szellemeket. Egy nagyon híres buddhista szentély, egy úgynevezett vörös pagoda falán ült 3774 társával együtt.

Hány éven keresztül ücsörgött ott, amíg hozzánk került?

A 6. század legelején készült és az 1930-as években került Budapestre, tehát 1500 éves is megvan. Úgynevezett csan, vagy japán nevén zen buddhista kolostor állt először ott, amelyet azonban leromboltak az első buddhistaüldözésben. Azután újjáépítették, a belső-ázsiai harcokban meghalt lelkek engesztelésére. Sátor formájú, a belső-ázsiai mintáknak megfelelően, itt ült tehát ez a démon is.

Felvinczi Takács Zoltán gyűjtötte, ugye?

Igen. A kiállításon minden igazgató gyűjtései láthatók. Felvinczi Takács 1919-től 1947-ig töltötte be ezt a posztot. Korábban a Szépművészeti Múzeum keleti gyűjteményét rendezte, ismerte Európa összes keleti múzeumát, a szakembereket, a kollégákat. Látta, hol vannak a hiányosságai a Hopp-gyűjteménynek. Korai anyagot, kerámiát, buddhista szobrot, plasztikát és festményt vásárolt ebből a tematikából. Külön hangsúlyt fektetett Kína és a határnépek kincseire. Népvándorlás kori gyökereink a mongol fennsíkhoz visznek minket, ennek a páratlan régészeti anyagnak van tehát a magyar történelembe illeszthető vonatkozása is.

Az első igazgató egyébként a Kodály-tanítvány hegedűs Felvinczi Takács Alíce rokona?

Az édesapja.

Érdekes. Az István, a királyt jóval később megíró Szörényi Levente keresztanyja is ő volt, aki a Szörényi fiúkat hegedülni tanította gyerekkorukban.

Ami a keleti, pogány időkre visszanyúló érdeklődést illeti, igen, ugyanaz a forrás. Minden két világháború közötti keleti érdeklődést mutató társaságban ugyanaz a csapat van. Teleki, Simonyi-Semadam Sándor, Cholnoky Jenő, Felvinczi Takács. Teleki Pál még az esküvői tanúja is volt Felvinczinek. Utóbbi másik lánya, Mariann, aki csellista volt, zenészpályája után haláláig kollégánk volt a múzeumban. Ő volt, aki először rekonstruálta Hopp Ferenc öt világ körüli útját. Ez a máig nyúló network is mutatja, mekkora holdudvara van egy ilyen múzeumnak. Nem a semmiből lesz, és a hatása is messzire elér. A lányoknak édesapjuk egyébként mindent megmutatott a múzeumban, amely akkor még egyszemélyes intézmény volt – egy tisztiszolgája volt csupán Felvinczi Takácsnak.

Most hányan vannak?

Tizenöten. Minden nagy kultúrának van szakértője. Az adott nyelv ismerete nélkül ma már nem lehet semmilyen szakterülettel hatékonyan foglalkozni.

Nézzük most ezt a 9. századi Buddha-fejet. Egyszerű, klasszikus forma.

Pontosan. A kínai buddhista művészet reneszánszának időszakában készült. A Tang-kor a kínai művészet fénykora, csúcsa, a 7. és 10 század közötti időszakban. Ezen az alkotáson jól látszik, hogy a buddhista művészet miért kapocs Európa felé. Klasszikus, általunk is jól értelmezhető formavilág. A magyarázat: Nagy Sándor sok hellenisztikus mesterembert vitt magával az ázsiai kontinensre, s az antropomorf ábrázolásra a helyi mesterek is ezt a hellenisztikus hagyományt kezdték el használni. Ezért van az, hogy a Selyemút mentén egészen Kína régi fővárosáig az európai szem számára is könnyen értelmezhető szobrokba botlunk.

Ez ágyaz meg annak is, hogy Európában is népszerű a buddhizmus?

Nem, ez azért túl nagy ugrás lenne. Annak egészen más a mozgatórugója. A buddhizmus nem annyira kodifikált hitrendszer, mint a kereszténység. Nincs dogmatikája. Szabadon lehet ki- beemelni az elemeket belőle. Jól alakítható tehát a saját képünkre. Ez persze nagy önbecsapás is. Keleten az íratlan szabályok kőkemény betartásával érik el a spirituális célokat, az íratlan szabályokról a nyugati ember azonban tudomásul sem vesz, ezért aztán be sem tartja őket. Ettől független, hogy a hellenizmus formanyelve Ázsiára is nagy hatást gyakorolt.

Koronás Buddha. Nézzük most ezt.

Az indiai szubkontinensen mindig több vallás volt jelen. A koronás, uralkodói dísz itt teljesen bevett. A hinduizmus a maga istenséghármasával nagyon hasonló ábrázolási formákat termelt ki. A megnyújtott formák, az anyaghasználat is jellemző: Indiában a kő, Kínában inkább a fa és az agyag.

Ugorjunk át Japánba. Miért érdekes ez a lakktálca?

A lakk azért fontos, mert teljesen a Távol-Kelethez köthető anyag, ahol a lakkfa nedvét nyerik ki. Akárki nem ültetheti ezt a mérgező növényt, csak azok a családok tudják kezelni, akik rezisztensek rá. A lakkanyag is mérgező ugyanis. Ahogy a gumifát, ezt is meg kell csapolni. A lakkfát viszont egyetlenegyszer lehet egész élete során. Szürke, nem áttetsző, viszkózus anyag jön belőle, amely vízhatlanná tette a tárgyak felületét. Kezdetben erre is használták, míg nem rájöttek, hogy rengeteg díszítéstechnikával lehet élni a használatakor. Fenyőkorommal feketére, cinóberrel vörösre lehet festeni, berakások, arannyal felszórt felületek: hihetetlen gazdagság. Noha a technika Kínából indult el Krisztus előtt nyolc évszázaddal, Japánban érte el a csúcsát a 8. századtól. Ma is létező technika: éppen most ajándékoz nekünk műtárgyakat egy ma élő japán lakkmester. A kiállításban egy 18. századi darab szerepel, amely azért is érdekes, mert noha Xántus állami megbízásból gyűjtött, magának is megtarthatott tárgyakat. Ez a tálca a hagyatékában volt, s Hopp Ferenc vásárolta meg. Azaz kettős jogon is a múzeumé. Azonkívül: gyönyörű lótusz, a buddhizmus alapvető jelképe. A tisztaságé, amely a mocsárban gyökerezik, mégis gyönyörűvé válik egy magasabb szférában. Azt az alapgondolatot fejezi ki, hogy képesek vagyunk más minőségbe átlépni.

Ha már szépség, nézzünk egy női szépséget Koreából. Szájorgonával, ráadásul. Az mi?

Sípok vannak egymás mellett, ma is létező hangszer. Sin Yun-bok koreai festő köréhez kapcsolható a kép. Jellegzetes viseletbe öltözött nő, mell alatt megkötött szoknya, amely elképesztő szélesre terebélyesíti a testet, viselői látványos színekben pompáznak és lebegnek. Máig létező viselet ez egyébként. A modell egy zenélő, verselő, táncoló nő volt, akinek az előkelők szórakoztatása volt a dolga. A kép Kozma Lajos tulajdona volt, Rippl-Rónai pedig ódákat zengett róla. Ki is állították a századelőn Budapesten, a Művészházban. Rippl-Rónai címet is adott neki, Hölgy tengerkék ruhában – így utalt rá.

Szép, de mi benne a különleges?

Sem a kínai, sem a japán művészetre nem jellemző a portréfestészet. Gyökerei a buddhista apátábrázolásokban gyökreznek, ahol a mester-tanítvány viszony nagyon fontos, ezért a nagymestereket elkezdték lefesteni. A koreaiaknál viszont nemcsak a szerzetesekre, hanem a hivatalnokokra és azután másokra is kiterjedt. Csak náluk alakult ki egyedi arcábrázolás. A kínaiban és a japánban nincs ilyen, hiszen azt, hogy ki kicsoda, a társadalomban betöltött rangja és funkciója határozza meg, nem az arcvonások. A koreaiak jóval kisebb ország, az individuumnak nagyobb szerepe van, s valójában teljesen más kultúra, mint a japán vagy a kínai. Az eredetét pontosan nem ismerjük, de nyelvében, gondolkodásmódjában is teljesen eltér a három. A koreaiak erős nomád gyökerekkel rendelkeznek, az individualizmus akár innen is jöhet. Ez a kép tehát pontosan felismerhető modell után készült, ami Japánban, Kínában elképzelhetetlen lett volna. Nem véletlen, hogy Rippl-Rónai meglátta benne, hogy illeszkedik az európai, párizsi, budapesti képi világba, amelyben felnőtt.

Döbbenetes, milyen titkokat rejt egy egyszerű portré. De ugorjunk Thaiföldre. Kapuőrző istenség. Milyen kaput őriz?

Palotabejáratot. A viselete az uralkodóé. Arany és színes üveg. Eredendően a párjával tartott gongot a bejáratnál, a vállán nyugtatta a rudat, arra volt a gong erősítve. Félelmet keltő a fizimisikája, de neki sem ártó a szándéka, ő is csupán az ártó erőket szeretné kívül tartani a palotán. A délkelet-ázsiai kultúra nagyon szereti a drága kelméket. A szobrokat is ezekbe öltözteti fel. Pazar, látványos, reprezentatív darab.

Sok van belőle?

Egyetlenegyet ismerek az egész világon ezen kívül.

Mekkora az értéke?

Milliárdos nagyságrend. De egyedi darabok lévén nehéz felbecsülni az értéküket. Az ülő démonból például egy van a londoni British Museumban és egy a párizsi Musée Guimet-ben. Művészettörténeti szempontból Mona Lisa-súlyú tárgyak, legfeljebb a mi szemünk kevéssé érzékeli az ázsiai művészet kiemelkedő darabjait.

Ha ilyen ritkaságokat mutatnak meg, számítanak külföldi turistákra is?

Abszolút. Az a mi problémánk, hogy nincs állandó kiállításunk, a Made in Asia tárlatot tehát úgy terveztük, hogy minden gyűjteményünk jelentős darabjai helyet kapjanak benne. Ha lenne állandó kiállításunk, ezeknek egytől egyig ott lenne a helye. Negyedévente persze cserélgetni fogjuk őket – műtárgyvédelmi okokból. A Made in Asia kiállítás koncepciója azonban nem csupán az, hogy ezeket a műtárgyakat bemutassuk. Imitált raktárba megy majd be a látogató, ahol megnézheti azt is, milyen módon kutatták és mutatták be ezeket a tárgyakat egyes korokban. Berakunk például régi műtárgyvitrint is, hiszen a vitrin maga is műtárggyá válik száz év után. Hopp 1906-ban készíttette az elsőket. Ezeket is megmutatjuk.

Vitrinként már nem használhatók, annyira műtárggyá váltak?

Használhatók, csak nehéz lenne monitort installálni beléjük, interaktív megoldásokhoz nem az igaziak.

Lesz tehát interaktív rész is.

Igen. Például: a harmincas években került a gyűjteményünkbe a Selyemút melletti nesztoriánus keresztgyűjtemény, amelynek Hongkongban van a másik része. A hongkongi kollégákat megkértük tehát, hogy küldjék el a fotókat, ezeket képernyőn nézheti meg a látogató: egymástól hétezer kilométerre található tárgyak így, virtuálisan állhatnak össze egy gyűjteménnyé újra.

---


Kedves Látogatóink!
A múzeum szokásos nyitvatartási idejében (kedd–vasárnap: 10.00–18.00) új kiállítással várjuk minden kedves látogatónkat: Made in Asia. Százéves a Hopp Múzeum. Az új kiállításunkon műtárgyaink legjavát, a múzeum nagy korszakait, változatos (kínai, japán, koreai, indiai, tibeti-mongol, délkelet-ázsiai, valamint közel-keleti) gyűjteményeit állítjuk a középpontba.
Múzeumunk időszaki kiállításait mindig színes és változatos programok segítségével igyekszünk közelebb vinni látogatóinkhoz. Júliusban az alábbi programokkal várjuk a látogatókat:
Napindító Öröm Jóga

Rejtett Dimenziók összművészet előadás

Piknik Háfiz versekkel-Fekete Ernő előadásában

Kurátori tárlatvezetés

Részletesebben: hoppmuseum.hu/program

A kiállítás megtekinthető 2020. augusztus 30-ig, hétfő kivételével naponta 10–18 óráig





---

Kedves Látogatóink!

Jövő héten még látogatható a „Dr. Bozóky Dezső császári és királyi sorhajóorvos: Látogatás a Mennyei Birodalomban” című kiállításunk a Kolta Galériában (Háló Közösségi Központ, 1052 Budapest, Semmelweis u. 4.).
A kiállításon megtudhatjuk, milyen kitűnő fotográfus volt Bozóky Dezső, aki az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének tisztjeként 1907. március 1. és 1909. április 12. között huszonhat hónapot töltött kelet-ázsiai vizeken: Kínában, Koreában és Japánban.
Kínai fotográfiái és útleírásának részletei segítségével mi is végigutazhatjuk Kínát és megérezhetjük az utazási élmények sokféleségét. Bozóky Dezső ezt írja kínai útja során: „Eleinte az az érzésünk van, hogy egy álomországban bolyongunk tágra nyílt szemekkel s csak az az egyetlen óhajunk, bár tartana ez az érdekes álom még jó sokáig, mert szemeink nem bírnak betelni a látványossággal.”

A kiállítás május 31-ig látogatható munkanapokon 14.00 és 18.00 között.

----------


Kedves Látogatóink!
A Hopp Múzeum 2019. április 15-től június 19-ig ZÁRVA van. Jelenleg a Kolta Galériában látható a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Kolta Galéria közös tárlata Látogatás a Mennyei Birodalomban címen.
A múzeum könyvtára ebben az időszakban (2019. április 15-től június 20-ig) is a megszokott időben (kedd, szerda: 10.00–15.00) nyitva tart. (A bejutáshoz legyenek szívesek csengetni!)
2019. június 20-tól a múzeum szokásos nyitvatartási idejében (kedd–vasárnap: 10.00–18.00) új kiállítással várjuk minden kedves látogatónkat: Made in Asia. Százéves a Hopp Múzeum

----------


A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Kolta Galéria közös tárlata,
Látogatás a Mennyei Birodalomban
Bozóky Dezső császári és királyi sorhajóorvos kínai fotográfiái, 1907-1909
című fotókiállítása 2019. április 10. – 2019. május 31. között látogatható (munkanapokon 14.00 – 18.00 között) a Kolta Galériában (1052 Budapest, Semmelweis u. 4.).


Dr. Bozóky Dezső az Osztrák–Magyar Monarchia sorhajóorvosa 1907–1909 között teljesített katonai szolgálatot a Távol-Keleten. Ez alatt a huszonhat hónap alatt többször is megfordult Kína, Korea és Japán legjelentősebb kikötőiben. Élményeit újságcikkekben, valamint kétkötetes útirajzában örökítette meg Két év Keletázsiában (sic) címmel. Eközben mindvégig szenvedélyesen fényképezett. A kínai városokban és vidéken készített felvételei a császárkor utolsó évtizedének Kínáján kalauzolnak végig bennünket.

Háló Kulturális és Közösségi Központ / Kolta Galéria
1052 Budapest, Semmelweis u. 4.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


----------


Kedves Látogatóink,

idén hatodik alkalommal rendezzük meg a Magyar-Japán Baráti Társasággal közösen a Magyar Haikunapot. Április 13-án szombaton a  a Hopp Múzeumban (Bp. VI. Andrássy út 103.) és a Nemzetek Házában (Bp. VI. Bajza u. 54. ) 10:00 és 16:00 óra között várjuk a vendégeinket.
Idén is lesz beadandó haiku, haiga és haibun is, ezeknek eredményét a haikunapon hirdetjük ki és jutalmazzuk a győzteseket.


Versenyfelhívás

Beküldési határidő: 2018. március 24. éjfél
Beküldési cím: aGFpa3VuYXAjMSErI2dtYWlsLmNvbQ==
Eredményhirdetés: az VI. Magyar Haikunapon 2019. április 13-án a Hopp Múzeumban

A Magyar-Japán Baráti Társaság Haiku Klubja az VI. Magyar Haikunap megrendezése alkalmából pályázatot hirdet a következő témakörökben:

Haiku
A pályázatra saját és eddig még meg nem jelent egy darab haikuval lehet nevezni.
Téma: macska
A nevezők három kategóriában indulhatnak:
•    diák
•    felnőtt
•    profi (akinek már jelent meg haikuja vagy nyert pályázaton)

Haiga
A pályázatra saját és eddig még meg nem jelent egy darab rajzzal, képpel vagy fotóval és a ráapplikált haikuval lehet nevezni.
Téma: hajó
A nevezők három kategóriában indulhatnak:
•    diák
•    felnőtt
•    profi (akinek már volt kiállításon festménye, fotója, vagy nyert pályázaton)

Haibun
A pályázatra saját és eddig még meg nem jelent egy darab haibunnal lehet nevezni.
A haibun haikukkal díszített útinapló, mely szólhat képzelt vagy valós utazásról is.
Téma: csillagok világa


Beküldési határidő: 2018. március 24. éjfél
Beküldési cím: aGFpa3VuYXAjMSErI2dtYWlsLmNvbQ==
Eredményhirdetés: az VI. Magyar Haikunapon 2019. április 13-án a Hopp Múzeumban


Várjuk a haikukat, haigákat és haibunokat szeretettel!

 

----

Kedves Látogatóink,

még pár jegy kapható a 2019. március 9. szombati tárlatvezetésünkre:Hajas Tibor munkásságának utolsó periódusa
ELŐADÓ: Kelényi Béla és Hajdu István
A március 9-i vezetésen a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt költő és képzőművész, Hajas Tibor (1946–1980) utolsó alkotói periódusával ismerkedhetnek meg a látogatók. A Hamvas Béla Tibeti misztériumok című műve által inspirált, Vető János fotográfus segítségével készült művei a hazai viszonyokból való megdöbbentő kitörési kísérletként is értékelhető.

Jegyáraink: 1500 Ft (teljes árú); 900 Ft (kedvezményes)
Jegyvásárlás: jegymester.hu


A tárlatvezetést 18 éves kor alatt nem ajánljuk.

---



----

A Hopp Múzeum 2019. január 7-től február 5-ig ZÁRVA van.

A múzeum könyvtára ezalatt is a megszokott időben (kedd, szerda: 10.00–15.00) nyitva tart. (A bejutáshoz legyenek szívesek csengetni!)

2019. február 6-tól a múzeum szokásos nyitvatartási idejében (kedd–vasárnap: 10.00–18.00) új kiállítással várjuk minden kedves látogatónkat:
A köztes lét túloldalán. Hajas Tibor művészete és a tibeti misztériumok
2019. február 6. – 2019. április 14.
Kurátor: Kelényi Béla tibetológus
Kurátorasszisztens: Végh József tibetológus
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

A köztes lét túloldalán a Hopp Múzeum azon kiállításainak sorába illeszkedik, melyek az ázsiai kultúráknak a 19–20. századi hazai alkotókra gyakorolt hatását teszik vizsgálatuk tárgyává. Ezúttal a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt költő és képzőművész, Hajas Tibor (1946–1980) utolsó alkotói periódusának olyan műveivel ismerkedhetnek meg a látogatók, melyekben Hamvas Béla Tibeti misztériumok című művének hatására a tibeti buddhizmus vonatkozásai a meghatározók.
Kiállításunkban az egymástól olykor sok száz éves és több ezer kilométernyi távolságra felbukkanó szereplők közötti összekötő kapocs két tibeti „misztérium”: a tummo, vagyis a belső hő fejlesztésének gyakorlata, amely a 11–12. században élt tibeti költő és jógin, Milarepa nevéhez is kötődik, illetve a testhez és az egóhoz való ragaszkodás „elvágása”, tibeti nevén a csö.

A kiállítást 18 éves kor alatt nem ajánljuk.

 

--------------

 

A Hopp Múzeum Isten|Nő kiállításáról Rádhiká mesél a Hopp Múzeum blogján. Egyaránt ajánljuk gyerekeknek, felnőtteknek!

-------------

 

 

Kedves Látogatóink!

Az „ISTEN|NŐ” kiállítás 2019. január 6-ig látogatható.

***

ÜNNEPI NYITVATARTÁSUNK, 2018. karácsony – 2019. újév
december 24–25. hétfő–kedd: zárva
december 26. szerda: nyitva 10.00–18.00 (belépés 17.15-ig)
december 27–30. között: nyitva 10.00–18.00 (belépés 17.15-ig)
december 31. hétfő: nyitva 10.00–16.00 (belépés 15.15-ig)
2019. január 1. kedd: nyitva 12.00–18.00 (belépés 17.15-ig)
2019. január 2. szerda: zárva

2018. december 17. – 2019. január 6. között a könyvtár zárva tart.

2019. január 3-tól a múzeum szokásos nyitvatartási idejében várjuk újra kedves látogatóinkat.

Kellemes ünnepeket kívánunk!

------------------------------

 

2018. május 10., csütörtök 15.00
MEGNYITÓ

Dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum főigazgatója tisztelettel meghívja Önt az

ISTEN ǀ NŐ
A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában

című kiállítás megnyitójára, 2018. május 10-én, csütörtökön 15 órára a Hopp Múzeum kertjébe

Köszöntőt mond:
Dr. Fajcsák Györgyi,
a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója

A kiállítást megnyitják:
Dr. Szalay-Bobrovniczky Alexandra humán főpolgármester-helyettes és
Őexc. Rahul Chhabra, India magyarországi nagykövete

A kiállítást bemutatja:
Válóczi Róbert indológus, a kiállítás kurátora

Helyszín: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum ǀ 1062 Budapest, Andrássy út 103.
A kiállítás megtekinthető 2018. január 6-ig,
hétfő kivételével naponta 10–18 óráig

 

 

 

Dokumentumfilm-bemutató
BRITISH MUSEUM: HOKUSZAI – A NAGY HULLÁMON TÚL
Uránia Nemzeti Filmszínház, Budapest (1088 Budapest, Rákóczi út 21.)
2017. december 18. hétfő 19.00


Tárlatvezetés mozivásznon, 90 perc, 2017
angol nyelven, magyar felirattal
A British Museum: Hokuszai – A nagy hullámon túl egy exkluzív tárlatvezetés és lebilincselő dokumentumfilm a British Museum legújabb, azonos című kiállításáról. A film a Pannonia Entertainment forgalmazásában és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeummal együttműködve kerül bemutatásra. Az eseményt Dénes Mirjam, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteményének kurátora nyitja meg. A Japánban, Franciaországban és Nagy-Britanniában forgatott dokumentumfilm elsősorban Hokuszai munkásságára és életére fókuszál, bemutatva a bezárkózó Japán titokzatos és egzotikus világát is. A forradalmi 8K technológia segítségével rögzített, másfél órás filmben a művészettörténet kiemelkedő szakemberei kalauzolják végig a nézőt Hokuszai festészetének és nyomtatott műveinek titkain, miközben rendkívül részletgazdag közeli felvételeken tárulnak fel a művek.
Jegyáraink: Felnőtteknek 3600 Ft
Diák, nyugdíjas és pedagógus kedvezmény: 3200 Ft
Jegyek kaphatók az Uránia jegypénztárában, online felületén, valamint az Interticket és a Jegymester hálózatában.
Kérjük, vegyék figyelembe, hogy a kedvezmény érvényesítésére csak a pénztárban történő jegyváltáskor van lehetőség. A kedvezményekre a jogosultságot a pénztárnál kérjük igazolni.



Versenyfelhívás
Haiku írására


A Magyar-Japán Baráti Társaság Haiku Klubja a IV. Magyar Haikunap megrendezése alkalmából pályázatot hirdet. A Magyar–Japán Baráti Társaság Haiku Klubja 2017. április 9-én vasárnap rendezi meg a IV. Magyar Haikunapot a Hopp Múzeumban.
Idén is lesz haiku- és haigaverseny, ikebana bemutató, előadások a haikuírásról, karuta bemutató, japán kvíz, felolvasás haikuköltőktől, kalligráfia stb.
Részletes programok és időpontok hamarosan!

Pályázat haiku írására
A pályázatra saját és eddig még meg nem jelent, mindössze 1 darab haikut várunk, melynek témája: KIMONÓ
A nevezők két kategóriában indulhatnak:
felnőtt
profi (akiknek megjelent már haikujuk)

Beküldési határidő: 2017. március 20. hétfő éjfél

Beküldési cím: aGFpa3VuYXAjMSErI2dtYWlsLmNvbQ==

Eredményhirdetés: a IV. Magyar Haikunapon 2017. április 9-én a Hopp Múzeumban (Bp. VI. Andrássy út 103.).

A japán eredetű haiku olyan rövid költemény, amely 5 + 7 + 5 szótagú sorokból áll. Pillanatnyi hangulatot fejez ki, amely meglepő fordulattal zárul. A verssorok végén nincs rím, de változatos sorrendben lehet betűrímet alkalmazni. A hangsúly minden verssorban az 1. és az 5. szótagon van.


Versenyfelhívás
Haiga készítésére

A Magyar-Japán Baráti Társaság Haiku Klubja a IV. Magyar Haikunap megrendezése alkalmából Haiga pályázatot hirdet.

Pályázat haiga készítésére
A pályázatra saját és eddig még meg nem jelent 1 darab rajzzal, vagy képpel, vagy fotóval és a ráapplikált haikuval lehet jelentkezni. A téma: RÜGY
A nevezők két kategóriában indulhatnak:
felnőtt
profi (akiknek megjelent már haigájuk)


Beküldési határidő: 2017. március 20. hétfő éjfél

Beküldési cím: aGFpa3VuYXAjMSErI2dtYWlsLmNvbQ==

Eredményhirdetés: a IV. Magyar Haikunapon 2017. április 9-én a Hopp Múzeumban (Bp. VI. Andrássy út 103.).


A haiga a japán festészet egy formája mely magába foglalja a haiku művészetét is. A haiku vers és a megalkotott kép együttesen alkotják a haigát. Csakúgy, mint a versek melyekhez társulnak, a haigák is egyszerű szerkezetűek, gyakran a mindennapi élet alapos megfigyelésein alapulnak. Stilisztikailag azonban nagyon sokszínűek, változatosak, a festők személyes képzettségén és preferenciáján alapulnak. Megújult a Hopp Múzeum kertje!
A Buitenzorg-Lak díszkertje
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak otthont adó villaépületet 1885-ben vásárolta meg Knorr Józseftől a világutazó, műgyűjtő Hopp Ferenc. A Györgyi Géza építész tervei alapján átépített villáját az utazásai során összegyűjtött műtárgyakkal rendezte be, udvarát pedig a keleti kertek ihletésére alakíttatta ki Starek Ignácz kertész segítségével. Hopp Ferenc első világkörüli útján (1882-1883) látogatta meg Jáva szigetén Buitenzorg város botanikus parkját, amelyet lelkesen méltatott hazaküldött levelében. Délkelet-Ázsia legkorábban létrehozott botanikus kertje Hopp látogatása idején már mintegy 900 különböző növényfajnak adott otthont változatos, az angol parképítészet alapelveit a délkelet-ázsiai stílussal ötvöző elrendezésben. A lenyűgöző parkban tett látogatás emlékének hatására határozhatta el, hogy saját villájának kertjét egzotikus növényekkel és keleti eredetű műtárgyakkal rendezi be. Az épületet, amelyben saját keleti világát megteremtette, Buitenzorg-Laknak keresztelte. A kertben helyet kaptak a három nagy vallás: a buddhizmus, a hinduizmus és a dzsainizmus művészeti alkotásai, illetve megjelentek az utazó által legjobban kedvelt vidékek: India, Kína és Japán jellegzetes formakultúráját felidéző tárgyak.

A mára már jelentősen átalakult díszkert felújított sétaútjaival, különleges hangulatú növényekkel és a restaurált kerti műtárgyakkal várja a látogatókat. A Holdkapu felirata nemcsak Hopp Ferenc jókívánsága, hanem a mai múzeumé is:
„ Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe,
Portám körül vígság viruljon mindörökké”





Két év Kelet-Ázsiában / Utazás Hongkongban 1907-1909
Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos fotói
2016 októberétől voltak kiállítva Hongkongban, a kiállítás 2017. január 8-ig volt látható. A kiállítást a két és fél hónap alatt több, mint 10.000 érdeklődő látta. A kiállítás nagy sikerrel zárult.
Helyszín: University Museum and Art Gallery, Hongkong
Kurátor: Florian Knothe, Fajcsák Györgyi
Bozóky Dezső (1871-1957), az Osztrák-Magyar Monarchia sorhajóorvosa közel két évet töltött a távol-keleti vizeken a 20. század első évtizedében. Számos kikötőben megfordult, így hosszabban időzött Hongkongban is 1907-1908, s 1908-1909 telén.
Lelkes fotósként megörökítette képein a város hétköznapjait, üzleteit, középületeit és parkjait, a kikötő életét, a hajókat és a kikötői munkásokat, s a képek egy részét később utiélményeivel együtt publikálta is Magyarországon.
Halála után fotóanyaga, albumai és diafelvételei, vásárolt fényképei egyaránt a Hopp Múzeum Adattárába kerültek.
A Hongkongban nyíló kiállítás Bozóky Dezső közel hatvan, kézzel színezett diafelvételét mutatja be az egykori helyszínen, s a kiállításon látható az ázsiai útinapló kötete is.
A kiállításhoz kínai-angol nyelvű katalógus kapcsolódik.










/var/www/szepmu/web/html/data/