Délkelet-ázsiai gyűjtemény

Délkelet-ázsiai Gyűjteményünket, más gyűjteményeinkhez hasonlóan, a múzeum névadója, Hopp Ferenc hagyatéka alapozta meg. Hopp Ferenc első világkörüli útján (1882‒1883) Jávára is ellátogatott, ahol a híres buitenzorgi (ma: bogori) botanikus kert olyannyira lenyűgözte, hogy hazatérve saját villája, a mai Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kertjét is e jávai minta ihletésére terveztette meg; otthona pedig Buitenzorg-villa néven híresült el a korabeli Budapesten.

A jelenleg több mint 1100 leltári tételt számláló Délkelet-ázsiai Gyűjtemény a Hopp Ferenc Múzeum legfiatalabb gyűjteménye, csak 2014-ben vált önállóvá – tárgyanyaga ugyanis korábban az India / Dél-ázsiai Gyűjtemény részét képezte. Ennek ellenére az elmúlt évtizedben a múzeum gyűjteményei közül ez a legdinamikusabban gyarapodó kollekció .

Kezdetben, a múzeum anyagának kialakításakor a gyűjteményezés még kevéssé fordult Délkelet-Ázsia művészete felé, a különféle ajándékok, hagyatékok és vásárlások révén mégis folyamatosan gyarapodott az erről a területről származó műkincsek száma. Sőt, 1931-ben a múzeum első időszaki kiállítását is egy Jáva szigetéről származó magángyűjtemény anyagából rendezte meg Felvinczi Takács Zoltán − Zboray Ernő, a szerteágazó helyi ismeretekkel rendelkező gyűjtő, instrukciói alapján. A gyűjtemény történetéhez szorosan hozzátartozik az is, hogy a 2010-es évekig a délkelet-ázsiai régióból származó tárgyak jellemzően nem önálló jogon, hanem az indiai művészeti gyűjtemény szerves részeként vagy egy-egy speciális tárgytípusra (jávai wayang) fókuszálva kerültek reflektorfénybe.

A nagyközönség a 2016-os Nágák, elefántok, madarak. Viseletek Délkelet-Ázsia szárazföldi térségéből című kiállításunkon, valamint a 2019 nyarán nyílt centenáriumi kiállításon találkozhatott először e − sokszínűsége mellett is kulturális egységként kezelt − régió gyűjteményének legfontos darabjaival.

A Délkelet-ázsiai Gyűjtemény muzeológiai jelentőségét ma az adja, hogy számos gyűjtőtől nem csupán egy-egy tárgyat, hanem egész összefüggő tárgyegyütteseket őriz. 2014-ben Rádai Ödön és felesége gyűjteményéből több mint 150 darabos – elsősorban vietnámi és laoszi textileket, kerámiákat és kisebb faragványokat tartalmazó – gyűjteményi válogatás került ide; Delmár Emil hosszú évtizedekig letétként őrzött, nagyméretű thai buddhista tekercsképeinek megvásárlására végül 2014–2015-ben nyílt lehetőség; ugyanakkor, amikor Gaál József három, 2013-ban kiállított indonéz, wayang ihletésű kortárs alkotásával is gazdagodott a gyűjtemény. 2016-ban pedig egy budapesti galéria árveréséről kerültek a múzeumba a korábban László Károly gyűjteményébe tartozó buddhista szobrok, továbbá egy függő buddhista tekercskép.

A gyűjtemény a nagy földrajzi egységeket követve két nagyobb részre osztható: a szárazföldi Délkelet-Ázsiából, illetve a szigetvilágból származó tárgyakra. A szárazföldi területekről származó műtárgyak között leginkább a buddhista anyag a meghatározó, s ebben számszerűen a szobrászat alkotásai vannak túlsúlyban. Az egyik legkorábbi darab egy homokkőből faragott, Buddhát ábrázoló, 13. századra datálható khmer domborműtöredék, amelyet Hatvany Bertalan adományozott múzeumunknak, 1940-ben. A thai művészetet képviseli többek között az az igen jó kvalitású, a 16. századi, lakkozott, aranyozott Buddha-fej, amely Duka Tivadar ajándékaként annak idején a Nemzeti Múzeumból került át Múzeumunkba. Szintén kiemelkedő darab az Ágai Béla és neje gyűjteményéből származó, 19. századi burmai/thai kapuőr istenség, ahogyan a 18–19. század fordulójáról származó, királyi díszbe öltözött, ülő Buddha figura is.

Az 1950–1960-as években a baráti szocialista államokkal ápolt kapcsolatok következtében tovább gyarapodott a múzeum gyűjteménye. Ekkoriban Délkelet-Ázsiából elsősorban a Vietnámi Demokratikus Köztársaságból érkeztek csereajándékok, többnyire fametszetek; 1961-ben azonban már kerámiákkal, köztük értékes, a 11–12. századra datált Thanh Hoa-kerámiákkal (tálak, tányérok) bővült a kollekció.

Bár a délkelet-ázsiai szigetvilág egyéb területeiről – Malajziából és a Fülöp-szigetekről – is találunk néhány darabot, a tárgyak többsége mégis Indonéziában, azon belül is Jáva szigetén készült. A Hopp Múzeum indonéz anyagának legnagyobb összefüggő tárgyegyüttesét egy több mint 50 darabos, zömében a 19. századból származó wayang golek (körplasztikus, fából készült) bábkészlet adja, csupán fele az eredeti gyűjteménynek, a másik fele a Néprajzi Múzeumhoz került. A készlethez tartozó díszletet és a tradicionális gamelán zenekar hangszereit szintén az említett két múzeum őrzi.

Zárásként érdemes kiemelni még a Hopp Ferenc gyűjtői érdeklődésének fókuszában álló fegyvergyűjteményt, melyben az indonézek mágikus-kultikus tőrein, a változatos megmunkálású kriszeken túl még jónéhány, lenyűgöző kialakítású fejvadász kard (Kalimantán/Borneó szigetéről), tovább jellegzetes szumátrai és fülöp-szigeteki fegyver is helyet kapott, méltó emléket állítva kalandos életű hajdani tulajdonosuknak.