Japán Gyűjtemény

A Japán Gyűjtemény a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum második legnagyobb gyűjteményi egysége. Mintegy százötven év alatt formálódott: többszáz évet, mintegy nyolcezer tárgyat és majd kétszáz gyűjtőt ölel föl. A több mint hétezer műtárgy jelentős része az Edo-korban (1603–1867) és a Meiji-korszakban (1868–1912) készült. A gyűjteményt Hopp Ferenc alapozta meg, aki világkörüli útjai során három ízben is hosszabb időt töltött el Japánban. Az itt vásárolt, vagy innen rendelt, elsősorban iparművészeti tárgyakból mintegy ezernyolcszáz darabos kollekcióval rendelkezett. A halálakor az utókorra hagyott közel négyezer darabos keleti gyűjteményének mintegy felét japán tárgyak alkották. A múzeum létrejöttét követően köz- és magángyűjteményekből átadott darabokkal, hagyatékokkal, gyűjtőutakon való vásárlással, valamint tervezett múzeumi szerzeményezés által bővült a tárgyanyag. A gyűjteményben Hopp Ferenc mellett többek között Xántus János, gróf Vay Péter, Szemere Attila, Gászner Aurél, Wartha Vince, Delmár Emil, Fettick Ottó, Montenuovo Nándor, Ágai Béla és felesége, Deutsch Teréz, Passuth László, Felvinczi Takács Zoltán és Horváth Tibor emlékét őrizzük az általuk gyűjtött tárgyakon keresztül.

A gyűjtemény legkorábbi képzőművészeti alkotásai a japán buddhizmus tárgyköréből származnak. Gróf Vay Péter missziókat vizitáló katolikus püspök gyűjtéséből származik a gyűjtemény legkorábbi plasztikája, a Heian-kori (795–1184), fából faragott Shaka nyorai ülő alakja. A Kamakura-kort (1185–1333) egy 1950-es években vásárolt Amida Buddha szobor képviseli. Gróf Vay Péter 1907-es japáni útja során egy közel 2500 darabos kollekciót vásárolt a Szépművészeti Múzeum számára a magyar állam megbízásából, melynek nagyobb részét (a japán művészet magyarországi gyűjtéstörténetében először) képzőművészeti alkotások tették ki. E gyűjtemény adja az alapját a Hopp Múzeum mai festészeti, szobrászati és sokszorosított grafikai anyagának. Vay gyűjtéséből származik a mintegy ezerötszáz darabos fametszet-gyűjteményünk jelentős része is, amelyek között megtalálhatóak a Torii-, a Katsukawa-, az Utamaro- és az Utagawa-iskola legjelentősebb alkotóinak művei. Említésre méltó a több mint kétszáz Edo-kori fametszetes könyvünk is. Friss szerzeményeink a Harunobu stílusát követő shungák a 18. századból, illetve az 1855-ös Ansei-földrengés után készült „harcsametszet”, azaz namazu-e.

A festmények között a Kanō-iskola alkotásai, ukiyo-e alkotások, és a nanga irányzat mestereinek alkotásai, valamint a nihonga-alkotások dominálnak. A gyűjtemény egyik legkorábbi festménye Shutoku Verebek bambuszágon című műve a 16. századból, de jelentős műalkotás Tani Bunchō kék–arany tájképének párja, grandiózus művek továbbá Hirai Baisen narratív tekercsei a Heike-klán végóráiról és Araki Kampo selyemre festett Pávája. Különleges gyöngyszeme a gyűjteménynek a Sumiyoshi-iskola stílusában festett, a 18. századra datálható Genji-album, míg Hokusai vadlazacokat ábrázoló selyemfestménye a művész utolsó nagy korszakából, illetve Kawanabe Kyosai (1831-1889) egyedülálló vázlatkönyve a legutóbbi idők értékes szerzeményei.

A szobrok, festmények és fametszetek mellett a hagyományos művészi tárgyalkotás legkülönbözőbb műfajai képviseltetik magukat gyűjteményünkben, amelyeket nagyrészt Xántus János, Hopp Ferenc, Szemere Attila, Wartha Vince, az Ágai házaspár és Fettick Ottó által közgyűjteményre hagyott tárgyak képviselnek. A közel ezer darabot számláló lakkgyűjtemény a gyerekjátéktól a fegyvertartozékig a legváltozatosabb funkciójú használati és rituális tárgyakat tartalmaz, amelyek között számtalan kiemelkedően míves, változatos technikával készített darab található. Kiemelkedő egység az ötszáz darabos netsuke gyűjtemény, amelynek változatos összetétele alkalmas arra, hogy az anyagfajták típusait, a műfaj főbb iskoláit, az apró tárgyak megalkotásának csodálatra méltóan magas színvonalát bemutassa. A netsukéket, inrōkat és egyéb függeszthető tárgyakat tartalmazó gyűjtemény több mint ezer tárgyat számlál.

A gyűjtemény legkorábbi darabjai Jōmon-kori (Kr.e. 12.000 k. – Kr.e. 300 k.) kerámiatöredékek, a nálunk található legkorábbi mázas kerámiák pedig 13. századiak. A kerámiaanyag jelentős része azonban a 18. és a 19. századból származik. Közülük a teaszertartáshoz használt kerámiákat és teaportartó edényeket érdemes kiemelni rusztikus formaviláguk és egyéni mázaik miatt, melyek a wabi-sabi esztétikát tükrözik. Kerámiáink nagyobb része Arita-porcelán, a gyűjtemény számos 17. századi darabot is őriz. Emellett jelentős mennyiséget képviselnek a Kutani-porcelánok, Satsuma-kerámiák, valamint modern tokiói és jokohamai műhelyek, művészek alkotásai.

A szamurájok életét néhány páncélzat, számos kard és egyéb fegyver, illetve mívesen megmunkált fegyvertartozékok képviselik. A gyűjtemény viszonylag kevés olyan tárgyat számlál, amely valóban harcban edződött, nagyobb részük a békés Edo-korban, főleg annak második felében készült.

A gyűjteményben lévő viseletek, textilmustrák és a Mashima Rieko 2011-es adományával gazdagodó textilminta-kollekciónk által bepillantást nyerhet a szemlélő a japán selyemszövési technikák ikonográfiai hagyományaiba és a motívumok kifinomultságába.

A gyűjtemény modern és kortárs képző- és iparművészeti alkotásokkal is folyamatosan gyarapszik. Jelentős 20. századi alkotások a Toshi és Iri Maruki által a múzeumnak adományozott, a hiroshimai atombomba-támadás pusztítását megörökítő festményrészletek; az 1990-es évek gyarapodásából kiemelendő Mizutani Goyo kalligráfiaművész alkotásai, melyeket a művész ajándékozott a múzeumnak. Fontos 2017-es szerzemény George Komor akvarell-sorozata, az 1923-as földrengés után újjáépülő Jokohama vizuális dokumentációja. Legutóbb Koyanagi Tanekuni három kortárs lakkdobozával és egy XI. Ohi Chozaemon (1958 – ) által 2018-ban készített fedeles víztartó edénnyel (mizusashi) lett gazdagabb a gyűjtemény. A múzeum jelenlegi gyűjtőkörébe tartoznak a japán inspirációra készült nyugati műalkotások is, így az utóbbi években számos japonizáló iparművészeti tárggyal, Japán által inspirált kortárs magyar ékszerművészeti alkotással, valamint Gaál Zoltán Japánban készült fotográfiáival bővült a gyűjtemény.