Mongol gyűjtemény

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum megalapításakor a Mongol Gyűjtemény nem létezett önálló gyűjteményi egységként. Alapjait két szakember munkássága tette le: egyrészt Felvinczi Takács Zoltán, a múzeum első igazgatója, az európai és ázsiai hunok iránt való érdeklődése okán már a múzeum működésének kezdetén törekedett arra, hogy mongol tárgyak is kerüljenek a múzeum állományába; másrészt Ligeti Lajos akadémikus, keletkutató (elsősorban: mongolista) szaktudós ismételt adományaival bővítette a gyűjteményt. Később, az 1950-es éveket követően több évtizeden keresztül kedvező lehetőség nyílt a gyarapításra. 1965-ben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a múzeumnak ajándékozta a magyar kormányküldöttség mongóliai útján kapott tárgyakat. Az anyag főként a gyűjtemény népművészeti anyagát bővítette. Később Göncz Árpád köztársasági elnök ajándékaként kerültek a Mongol Gyűjteménybe a mongol viseletet szemléltető tárgyak. A mongóliai földtani térképező, geofizikai és vízkutató expedíciók (1957–1990) magyar tagjai is számos műtárggyal gyarapították a Mongol Gyűjteményt.

A ma közel ezerdarabos mongol gyűjtemény számottevő része a mongol buddhista művészet tárgyanyagához tartozik: festett tekercsképeket, fanyomatokat, kisplasztikákat, szertartási tárgyakat és szertartási könyveket tartalmaz, főként iparművészeti, kisebb részben néprajzi jellegű tárgyakkal. A műtárgyak többsége a 19. századból származik, de van néhány korábbi alkotás is.

A gyűjtemény legértékesebb, egyben legegyedibb egysége a buddhista tekercsképek, azaz thangkák tárgycsoportja. Ezeket az általában álló téglalap alakú festményeket alapozott vászonra festették, textilkeretezéssel látták el, majd a felszentelést követően a vallási szertartások szolgálatába állították. Jellegzetes mongol thangkatípus az applikált technikával készült – nagyméretű, selyem-, illetve brokátdarabokból összeállított – tekercsképek sora, melyből gyűjteményünk egy igen jeles alkotást őriz.

A gyűjtemény legkiemelkedőbb darabjai a kisplasztikák között található, a Dzanabadzar-iskolához köthető műtárgyak, melyből múzeumunk is őriz számos példányt; ezek jellegzetes vonásai a gazdag díszítettség, finom kidolgozás, az alakok arcán a magas ívű szemöldök, s a félig zárt, lótusz alakú szemek, valamint a domborodó lótusztrón.

Nagyszámú tárgyegyüttest alkotnak a buddhista miniatúrafestmények, a caklik; a fogadalmi táblák, a cacák; a buddhista szertartási tárgyak csoportja; valamint a mintegy száz, Mongóliából származó, nagyrészt tibeti nyelvű buddhista kézirat és fanyomat, amelyek közt a legértékesebb kézirat A nagy felszabadulás című mahájána szútra, mely feketére lakkozott papírra, hétféle drágakőből készült tintával íródott.

Gyűjteményünk őriz továbbá olyan különlegességeket is, mint Mongólia nemzeti szimbóluma, a lófejes hegedű (halha, mongol morin xūr), de részlegünkön találhatunk mongol reflexíjat és nyilakat, valamint a sajátos mongol sakkhoz tartozó figurákat is. A néprajzi jellegű tárgyak között túlsúlyban vannak a viseleti darabok és a kiegészítők, ám a nomád életmód használati tárgyai is szép számban képviselve vannak.

A történeti emlékanyagunk érdekes darabjai néhány régészeti lelet, egy 19. század elejéről származó pecsét és egy tibeti–mongol kétnyelvű hivatalos dokumentum.