Adattár

A Hopp Múzeum Adattára gyűjti a múzeum történetéhez tartozó dokumentumokat, fotókat, kiállítási dokumentációkat, Kelet magyar utazóinak és kutatóinak hagyatékát, valamint Ázsia műtárgy értékű archív fotóit. A Hopp Múzeumban az archiválás 1949-ben, a dokumentumfotók (kiállítások fotódokumentációi, előadásokhoz használt műtárgy- és dokumentumfotók) leltározásával kezdődött, s ebből jött létre a dokumentum-fotótár, mely 90 százalékban műtárgyfotókat őriz. Ezek a felvételek a tárgyak múzeumba kerülésétől dokumentálják a műtárgyak állapotának változását. A 23 355 darabot számláló dokumentum-fotótár ma már lezárt gyűjtemény, ebben a formában nem gyarapszik. Ugyancsak lezárt gyűjtemény a több mint 5000 diaképet tartalmazó diatár, amely többségében a műtárgyakról készült vetíthető diákat tartalmazza, de Bozóky Dezső 298 db, 1905-ben Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában készült sztereo üvegdiáját is ebbe a gyűjteménybe leltározták. Az Adattár – az immár nem bővülő dokumentum-fotótár és diatár anyagán kívül – 3236 ázsiai vonatkozású, valamint 13 930 leltározott dokumentumot őriz. Kutatását relációs adatbázis teszi lehetővé. A múzeum első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán elhunyta (1964) után szükségessé vált a Hopp-villa helyiségeiben tárolt Hopp Ferenc- és Felvinczi Takács Zoltán-dokumentumok és fényképek archiválása, s az első leltárkönyv tanúsága szerint az Adattár ennek nyomán 1966-ban jött létre. 1983-ig azonban nem volt megbízott gazdája, s mindig a gyűjtemények kurátorai látták el az adattári feladatokat is. Az Adattár gyűjteményezése 1983- ban, az első adattáros, Felvinczi Takács Marianne-nak (1917–2000), Felvinczi Takács Zoltán lányának munkába állásával vált rendszeressé, aki a Hopp-villa pincéjétől a padlásáig előkerült dokumentumok feldolgozásában komoly jártasságot szerzett. Ő alakította ki a dokumentumok tárolásának máig használatos rendszerét is. Az Adattárban személyes hagyatékok és tematika alapján rendszerezett formában is őrzünk anyagokat. A jelentősebb, közel 25 anyag közé az alábbiak tartoznak.

Hopp Ferenc (1833–1919) világutazó, műgyűjtő, amatőr fényképész, a magyar tanszergyártás megalapozója, a Hopp Múzeum alapítója. Életének, gyűjteményének, a múzeum történetének kutatásához a Hopp Múzeum Adattára őrzi a legtöbb forrásértékű dokumentumot (leveleket, képeslapokat, prospektusokat, fényképeket), szám szerint 635 darabot, ebből 340 darab a levél. Hopp Ferenc kiterjedt levelezéséből többnyire a feladóhoz visszakerült levelek maradtak fenn, majd a Hopp-alkalmazottak örökösei révén is kerültek levelek az Adattárba. Hopp Ferenc német nyelven írott levelei önmagukban is élvezetes beszámolók öt világ körüli útja tapasztalatairól, és Hopp gyűjteményének formálódásáról is sok adattal szolgálnak. Hopp úti dokumentumai (prospektusok, térképek, belépőjegyek, számlák, s az 1882–1883-as út külön albumba gyűjtött aprónyomtatványai) a kor egyedülálló emlékei, melyekből alig maradt fönn még példány. Hopp Ferenc korának elismert amatőr fotográfusa volt, a fényképeit tartalmazó hét albumát a Földrajzi Társaságnak ajándékozta, a gyűjtemény a Földrajzi Társaság épületét ért bombatalálat miatt azonban a második világháborúban megsemmisült. Hopp Ferenc hatalmas fényképgyűjteményéből mindössze a Hopp-villában maradt 412 fénykép, dia és negatív őrződött meg. Magángyűjteményekből kerül elő még egy-egy Hopp-fénykép. Hopp Ferenc saját felvételeinek azonosítását megkönnyíti, hogy szignálta a fotóit.

A magyar tanszergyártás történetének fontos dokumentuma, a Hopp-hagyatékból származó 13 darab Calderoni-katalógus is a múzeum Adattárában kutatható. Calderoni István Hopp Ferenc apósa volt, s Hopp az iránta érzett tiszteletből később (már a cég tulajdonosaként) sem változtatta meg a cég nevét.

Felvinczi Takács Zoltán dr. (1880–1964) jogász, művészettörténész, Kelet-kutató, egyetemi tanár, a Hopp Múzeum alapításától (1919–1948) volt a Hopp Múzeum igazgatója, elhunytáig pedig a múzeum dolgozója. Jogi tanulmányai mellett Hollósy Simon müncheni festőiskolájában, valamint Nagybányán és Berlinben is tanult festészetet és művészettörténetet. Keleti művészettel 1907-ben, gróf Vay Péter keleti gyűjteményének rendszerezése és kiállítása kapcsán kezdett foglalkozni, ettől kezdve figyelte és számontartotta a hazai keleti műgyűjtőket és gyűjteményeket, részt vett műgyűjtői kiállítások rendezésében, közben a kortárs magyar művészetnek is értő bírálója maradt. Hopp Ferencet szakértői tanácsokkal segítette gyűjteménye rendezésében, baráti viszonyuknak nem kis szerepe volt a Hopp Múzeum létrejöttében. Felvinczi Takács Zoltán idejében a Hopp Múzeum egyszemélyes múzeumként működött, ő tartotta a tárlatvezetéseket, előadásokat, a műgyűjtők a keleti műtárgyak egyetlen avatott magyar szakértőjét tisztelték benne. Felvinczi Takács Zoltán kapcsolatban állt korának minden jelentős hazai és külföldi orientalistájával, régészével, múzeumi szakemberével és műkereskedőjével. Hagyatéka révén (3290 dokumentum, ezekből 2511 dokumentumnak Felvinczi Takács Zoltán a szerzője) megismerhetők a kor régészeit, művészettörténészeit foglalkoztató fontosabb kérdések, a keleti művészetfelfogás, szemlélet. A levelek (787 levél) nagy száma is utal levelezése nagyságára (Albert Le Coq – levelek és dokumentumok: 130 darab, Eduard Erkesszel kapcsolatos dokumentumok: 61 darab, Giuseppe Tucci – 26 levél, Tuccival kapcsolatos dokumentumok: 58darab, John C. Ferguson – dokumentumok: 10 darab, Georg Biermann Takács Zoltánnak írott levele: 24 darab); Felvinczi Takács Zoltán levelezőpartnerei között volt a kiváló sinológus és fotográfus Ernst Boerschmann is (11 dokumentuma van a gyűjteményben). Baráti kapcsolatai révén sok kitűnő műtárgy került a múzeum gyűjteményébe, amit Felvinczi Takács Zoltán műkereskedőkkel folytatott levelezése is dokumentál (C. T. Loo – 5 dokumentum, Szabó Géza – 22 levél, Hatvany Bertalan – 20 levél). Hagyatéka megkerülhetetlen a Magyar Keletkutató Társaság (a Kőrösi Csoma Társaság elődje – 26 dokumentum), a Turáni Társaság (84 dokumentum), valamint a Magyar–Japán Társaság történetének kutatásában, mely társaságoknak Takács Zoltán alapító tagja volt. Fontos adalékokkal szolgál e társaságok történetének tanulmányozásában Felvinczi Takács Zoltán Mezey Istvánnal (69 levél), valamint Vikomt Nabeshima Naotorával (1856–1925) (43 levél) folytatott levelezése. Takács Zoltán kéziratai, naplóbejegyzései, jegyzetei egész Ázsia művészetéről szólnak, s az ő nevéhez fűződik Ázsia művészettörténetének magyar nyelvű összefoglalása, de egész munkássága alatt tanulmányozta a keleti művészet hatását a magyar művészetre. Eszköztárába a művészettörténeten kívül a régészet is beletartozott, úgy tartotta, hogy a honfoglalás kori régészeti emlékek hosszú vándorútjuk során is megőrizték Távol-Kelet motívumkincsét, így kötik össze a sztyeppék népeinek kultúráját a magyar művészet forma- és motívumkincsével. Dokumentumértékűek Takács Zoltán 1935–1936-os távol-keleti útján készült úti fotói (874 darab), melyek értelmezését útleírása (Buddha útján a Távol-Keleten) segíti.

Horváth Tibor dr. (1910–1972) régész, orientalista, művészettörténész, 1948-tól 1972-ig a Hopp Múzeum igazgatója. Régészeti tanulmányai mellett keleti történelemből és a keleti népek ókori történetéből is doktorált. 1939-től gyakornokként dolgozott a Hopp Múzeumban. 1941-ben egyéves japán tanulmányi ösztöndíjat nyert, a II. világháború miatt azonban csak hatévi japán tartózkodás után, 1948-ban térhetett haza. Japánban megtanulta a japán nyelvet, a régészeten kívül a japán kultúra és művészet több területével is foglalkozott. Hazatérve, 1948 júliusában a Hopp Múzeum osztályvezetője lett, majd a korábbi igazgató, Takács Zoltán nyugállományba vonulása után haláláig igazgatta a Hopp Múzeumot. Igazgatóként lefektette a korszerű országos múzeum alapjait, fontosnak tartotta, hogy minden gyűjtőterülettel az adott nyelvet is ismerő kurátor foglalkozzon. A munkatársaival együtt szervezett számos vándorkiállításnak, valamint a fővárosban és vidéken tartott ismeretterjesztő előadásainak köszönhetően vált a Hopp Múzeum a hazai kulturális élet egyik fontos tényezőjévé. Az Adattárban őrzött Horváth Tibor-dokumentumok: levelek, kéziratok, rajzos úti naplók, a múzeumi munkájával kapcsolatos ügyiratok (552 darab) dokumentálják a kor muzeológiájának helyzetét, a Horváth Tibort és kollégáit foglalkoztató fontosabb tudományos kérdéseket, segítségükkel a Hopp Múzeum történetének közel huszonöt éves időszaka is megismerhető.

Baktay Ervin dr. (1890–1963) indológus, művészettörténész, író, muzeológus hagyatéka 2012-ben került az Adattárba. Festőnek készült, de irodalmi munkássága révén vált korán népszerűvé. 1926–1929 között Indiában tartózkodott, ahol ugyan kezdetben festőként próbált megélni, Indiából keltezett Keleti leveleinek sikere azonban szintén az irodalom felé terelte. Indiából hazatérve szabadfoglalkozású íróként élt, saját fényképeivel illusztrált útikönyveiben írta meg indiai tapasztalatait, és ismeretterjesztő előadásokat tartott. Irodalmi munkásságából (műfordítások, novellák, versek, színművek) 51 kéziratot őriz az Adattár. Baktay 1946–1959 között lett a Hopp Múzeum indiai gyűjteményének őre, múzeumi munkásságának dokumentumai, indiai művészeti tárgyú kurzusainak kéziratai, szakmai levelezésének egy része (291 darab) hagyatékával került az Adattárba. Baktay az indiai jóga egyik első népszerűsítője, asztrológiai munkáiban az indiai és európai asztrológia közös elemeit kereste, hagyatékában 107 asztrológiai tárgyú kéziratot őriz az Adattár. Baktay Ervin fotógyűjteménye (1926–1929-es, valamint 1956-os indiai útjának fotói, családi fényképek, portrék) 805 negatívot és 3515 fényképet számlál.

Hollósy Simont (1857–1918) és tanítványait megörökítő fényképek a Baktay-hagyaték részeként kerültek az Adattárba. Baktay 1911-ben, Münchenben csatlakozott Hollósy iskolájához, az I. világháborúig több nyarat Técsőn, Hollósy festőiskolájában töltött. Az egyedülálló fényképgyűjtemény több híressé vált Hollósy-tanítvány: Blattner Géza, Detre-Dittman Szilárd, Haranglábi Nemes József, Hrabéczy Ernő, Huzella Pál, Torockai Oszvald, A. Ny. Tyihomirov, Walleshausen Zsigmond Técsőn és a Máramaros-szigeten töltött napjait dokumentálja (96 fénykép). Az indián élet, westend játékok, sympozionok. A szerepjátékok Baktay Ervin és baráti köre életének szerves részét alkották. Az indián táborozásokat Baktay Ervin és barátai 1931-ben kezdték Verőcén, 1933 után pedig a Kismarosi-szigeten folytatták. Az indián életről ismeretlen hivatásos fényképész készített felvételeket (234 darabot), az 1931–1936 közötti fényképek két albumba (81 fénykép) vannak rendezve, a későbbiek (153 darab) már nem kerültek albumba. Az utolsó képek 1954-ben készültek. A viseleti darabjaikat, használati tárgyaikat és fegyvereiket az indiánok maguk készítették, készítésüket komoly kutatás előzte meg. Baktay viseleti darabokhoz és gyöngydíszítésekhez készített színes ceruzarajzaiból 57 táblát, valamint 7 darab gyönggyel díszített ruhadíszt őriz az Adattár gyűjteménye. Baktay Ervin és baráti köre 1916–1939 között rendszeresen tartott jelmezes összejöveteleket, megfelelő kulisszák között (római, westend, orosz). Az ezeken az összejöveteleken készült mintegy 100 darab fénykép is a Baktay-hagyaték része.

Umrao Singh Sher-Gil (Umráó Szingh Sérgil, 1870–1954) filológus, bölcselő, az indiai fotóművészet egyik atyja, Baktay Ervin sógora volt. Magyarországi tartózkodása idején (1913–1921 között) ő ismertette meg Baktayt, valamint Fábri Károlyt (1899–1968) az indiai filozófia és irodalom alapjaival. Baktay Ervin hagyatékából 234 darab Umrao Singh Sher-Gilnek tulajdonítható fénykép került az Adattár gyűjteményébe. Több fénykép hát- oldalán olvasható ajánlás, megjegyzés. A Sher-Gil-fotógyűjtemény 104 fényképe Umrao Singh lányát, a festőművész Amrita Sher-Gilt (Amritá Szingh Sérgil, 1913–1941) is megörökítette, többnyire családi környezetben. 

A Komor műkereskedő családot több nemzedéken át fűzte kapcsolat a Hopp Múzeumhoz.5 Hopp Ferenc 1903–1914 között a Kuhn és Komor cégen, illetve George Komoron keresztül vásárolt műtárgyakat, nagy mennyiségben, többször utólagos fizetéssel (a vonatkozó számlák, levelek száma: 35 darab). Felvinczi Takács Zoltán az 1930-as, 1940-es években Komor Mátyással, Komor Györggyel, valamint Komor Pállal is levelezett. Komor Mátyás közvetítésével és anyagi segítségével tudott műtárgyakat vásárolni, Komor ajándéka révén is kerültek műtárgyak a Hopp Múzeumba (a Pekingben, Shanghaiban, Jokohamában, Hongkongban kelt baráti levelek, dokumentumok: 21 db). Horváth Tibor 1948-ban New Yorkból tolmácsolja Komor Mátyás üdvözletét, az 1960-as években Tokióból érkezett értékesítés Komor Mátyásról.

Bozóky Dezső dr. (1871–1957) orvos, műgyűjtő, amatőr fotográfus hajóorvosként jutott el Közel-, majd Távol-Keletre. Hagyatékából 1957-ben – műtárgyai mellett – tekintélyes fotókollekciója is bekerült a Hopp Múzeum gyűjteményébe. Az 1905-ben Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában készült, kézzel színezett sztereo üvegdiái (299 darab) megőrizték Konstantinápoly épületeinek, temetőinek, a város nyüzsgő életének képét. Az 1907–1908-as távol-keleti útján készült, kézzel színezett sztereo fényképek (380 darab), kézzel színezett üvegdiák (720 darab), fotóalbumok (7 darab, mintegy 1400 fényképpel) esztétikai értékük mellett páratlan kordokumentumok is. A fotógyűjtemény mellett úti emlékek és dokumentumok is kerültek az Adattár gyűjteményébe (térképek, prospektusok, levelek, összesen 67 darab).

Miklós Pál dr. (1927–2002) sinológus, művészettörténész, művészeti író, aspiránsként Kínában ismerkedett meg a kínai művészettel (1951–1954). Hazatérése után a Hopp Múzeum kínai gyűjteményének gondozója lett (1955–1957), az MTA Irodalomtudományi Intézetében töltött évek után az Iparművészeti Múzeum főigazgatója (1975–1984), majd a Hopp Múzeum igazgatója volt (1985–1987). Az Adattár 39 darab Miklós Pálhoz köthető dokumentumot (levelet, kéziratot, képeslapot, fordítást) őriz, ezekből 19 dokumentumnak Miklós Pál a szerzője. Műtárgy-meghatározásai tanúsítják magas fokú szakmai tudását, levelei, kiváló kalligráfusra valló üdvözlőlapjai fanyar humorát is megőrizték.

Moritz Czikann von Wahlborn (1847–1919), az Osztrák–Magyar Monarchia első pekingi követe hagyatékából a múzeum 1963-ban vásárolt meg 12 darab fényképet, a hivatásos japán fotográfus, Yamamoto Sanshichiro munkáit. 2016-ban a múzeum további 202 fényképet vett Czikann báró hagyatékából. A 1897 és 1904 között keletkezett képek dokumentálják a követ Kínába vezető útját, a diplomaták életét. Több pekingi városkép a boxerfelkelés leverése (1901) utáni állapotokat örökíti meg. A gyűjteményben van néhány protokollfénykép, s több felvétel a kiváló fotográfus német követ, Alfons Mumm von Schwarzenstein munkája. A gyűjteményben található, technikai szempontból nem minden esetben hibátlan amatőr fényképek is értékes dokumentumai a korabeli Kína mindennapi életének. A Kínában működő katolikus missziókat dokumentáló anyag: az 1931 körül Damingben és Guizhouban működő magyar missziókról készült negatívok (24 darab) 2002-ben, a Magyar Fotográfiai Múzeum ajándékaképpen kerültek az Adattár gyűjteményébe. Waigand József (1912–1993) teológus tanár missziótörténeti előadásaihoz használt képanyagát: a katolikus Pekingről készült színes diákat (47 darab), valamint az 1930-as években készült, keleti vallásokról szóló vetíthető diatekercseket (3 tekercs) 2008-ban vásárolta meg a múzeum.

Lokesh Chandra (1927) művészettörténész, ikonográfus művének, a Dictionary of Buddhist Iconographynak (New Delhi, 1999) teljes kézirata fénymásolatokkal, fotókkal, negatívokkal, fametszetekkel, színes nyomatokkal kiegészítve 59 fűzős mappába kötve 2006-ban, a szerző ajándékaként került az Adattár gyűjteményébe. Magyar orvosok a koreai háborúban. 2006-ban Heltai Tibor ajándékának köszönhetően kerültek egyedülálló dokumentumok (3 darab), 5 fényképes tabló, valamint fényképfelvételek (598 kockányi negatív) a magyar orvosok 1950–1957 közötti koreai munkájával és életével kapcsolatban az Adattár gyűjteményébe.

Rainer Károly (1875–1951) műépítész 50 darab nagy méretű üvegdiája az 1923-as nagy kantói földrengés utáni japán építészet értékes dokumentációja.

Rév Miklós (1906–1998) fotóművész 1956–1957-es tibeti és 1959–1960-as vietnámi útján készült fényképei (1025 darab), valamint negatívjai (281 darab) a Magyar Fotográfiai Múzeum ajándékának köszönhetően kerültek 2005-ben az Adattár gyűjteményébe.

Stein Aurél (1862–1943) régész kapcsolata a Hopp Múzeummal kora ifjúságában kezdődött, ezt tanúsítja a huszonöt év körüli tudós Hopp Ferencnek írott köszönőlevele. Felvinczi Takács Zoltánnak szóló leveleiből (22 levél, 5 postai lap) két, egymást tisztelő kutató tudományos kérdésekről folytatott párbeszéde bontható ki. Baktay Ervinnek írott, rendkívül udvarias hangú levelei az idősebb mester hangján szólnak, aki igyekszik a tudományos pálya felé terelni Baktayt (8 levél).

Schwaiger Imre (1868–1940), a Hopp Múzeum második alapítójaként tisztelt magyar származású brit műkereskedő, 1914–1939 között jelentős adományaival járult hozzá a Hopp Múzeum indiai, nepáli és tibeti gyűjteményének gyarapodásához. Feltehetőleg Takács Zoltán szakmai hozzáértése is szerepet játszott abban, hogy Schwaiger olyan, a múzeum gyűjteményéből hiányzó tárgycsoportokat adományozott a Hopp Múzeumnak, mely tárgyak nélkül a múzeum nem fejlődhetett volna tudományos értékű gyűjteménnyé. Az Adattárban Schwaiger Takács Zoltánnak írott 9 levele, valamint 81 darab, Schwaiger Imre tevékenységével kapcsolatos dokumentum található.

Szilágyi Dániel (1831–1885) a Corvinák hazajuttatásában játszott szerepe révén is- mert turkológus, könyvkereskedő az 1848–49-es szabadságharc után került Isztambulba, megtanult törökül, arabul és perzsául. A könyvgyűjteményével együtt hazajutott fényképegyüttes: perzsa albumok lapjait megörökítő 36 darab fénykép az 1950-es években került az Adattár gyűjteményébe. A Pascal Sébah (1823–1886) isztambuli műtermében készült fényképek (1885 előtt) először tették közkinccsé a Topkapi szeráj világ elől elzárt képgyűjteményét, és még a 20. század első évtizedében is egyedüli képanyagként szolgáltak erről a gyűjteményről.

Teleki Pál (1879–1941) földrajztudós, későbbi miniszterelnök, Felvinczi Takács Zoltán fiatalkori barátja volt. Az Adattárban található Teleki-dokumentumok (70 darab) és Takács Zoltánnak írott levelek (16 darab) Teleki munkásságának, valamint a Magyar Földrajzi Társaság működésének is fontos dokumentumai. A múzeumhoz kapcsolódó legkorábbi dokumentum, egy Hopp Ferencnek szóló pénzadományt köszönő levél 1911-ben kelt. Egyedülállóak a törökországi Konya építészeti emlékeit megörökítő fényképek az 1910-es évekből (14 darab). Az Adattár őrzi Teleki 1911-ben megjelent Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című műve nyomódúcainak többségét is.

Zajti Ferenc (1886–1961) festő, teológus, a szkíta–magyar rokonság kutatója, 1928-as indiai útján a szkíta rokonságú „gudzsár hunok” megkeresésén fáradozott, 1933-tól 1946-ig volt a Fővárosi Könyvtár Keleti gyűjteményének vezető könyvtárosa. Hagyatékából örökösei ajándékaképpen 2007-ben kerültek dokumentumok (870 darab), 1929- es kiállítási tablók (42 darab), nyomtatványok és újságkivágatok (több azonos példány, 313 darab), archív fotók (834 darab) és negatívok (1500 darab) az Adattárba. A Zajti dokumentumok adalékul szolgálnak a 20. század eleji magyarságkutatás történetéhez, a Magyar–Indiai Társaság történetéhez, valamint az eszmetörténeti kutatásokhoz. A gyűjteménybe került negatívok részben családi és műtermi felvételek, utóbbiak Zajti festői munkásságát dokumentálják. A negatívok, valamint a fotógyűjtemény másik része Zajti 1928-as indiai útján készült felvételeit tartalmazza. A fényképgyűjtemény 1911-re, illetve korábbra datálható fényképei feltehetőleg Tóth Jenő hagyatékából származnak. Zajti Ferenc hagyatéka ugyanis két magyarságkutató, Némäti Kálmán és Tóth Jenő hagyatékát is magába foglalja.

Némäti Kálmán (1855–1920) tanár, író, könyvtáros, magyar őstörténetkutató, az első magyar–török, török–magyar szótár szerkesztője hagyatékából dokumentumok (25 darab), valamint a kéziratairól készült felvételek negatívjai (281 darab) kerültek az Adattárba.

Tóth Jenő (1882–1923) festőművész nyelvészeti kutatásainak dokumentumai (530 darab), valamint 1907–1912 között Indiában készült motívumgyűjtése: míves akvarellek és rajzok (537 darab) kerültek Zajti Ferenc hagyatékából az Adattárba. Mindkét kutató hangtani egyezések, valamint a díszítőmotívumok hasonlósága alapján kutatta a magyar nyelvrokonságot és a magyarság őstörténetét. 

Az I. világháború az orientalisták életébe is beleszólt, aminek az Adattár gyűjteményében is nyoma van. A gyűjtemény több, Felvinczi Takács Zoltán barátaitól, ismerőseitől származó tábori levelezőlapot, baráti levelet őriz az első világháború frontvonalairól és hadifogolytáboraiból. A gyűjteményben Mezey István Japán-kutató (1895–?) tábori lapjai találhatók a legnagyobb számban (69 darab), ezeken követhető Mezey sorsa a szibériai hadifogolytáboroktól Japánig. A gyűjteményben őrizzük még Lénard Jenő (Eugen Isak Levy) filozófus, orientalista, buddhizmusszakértő (61 darab), Vidor Marcell író (4 darab), Ribiczey Gyula jogász lapjait, valamint Teleki Pál fényképes levelezőlapját. A frontról, hadifogságból, tábori kórházból küldött lapok meglepő módon a háborús eseményeket többnyire csak érintik, és főképpen orientalisztikai, illetve művészeti kérdésekkel foglalkoznak. A gyűjteményt Baktay Ervin hagyatékából származó hivatalos és amatőr fényképek (115 darab), valamint Hopp Ferenc egykori alkalmazottja, Schöne Lajos fényképei (10 darab) és képeslapjai (5 darab) egészítik ki.