Múzeumkert

„Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe.
Portám körül vígság viruljon mindörökké.”

Ez a két felirat fogadja a látogatót a Hopp-villa hátsó kertjének bejártát képező kínai Holdkapun. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum épülete körül található ugyanis a főváros legkülönösebb orientalizáló stílusú kertje, amelyet egykori tulajdonosa, Hopp Ferenc különféle eredetű keleti műtárgyakkal és ritka növényekkel rendezett be.

Hopp Ferencnek nemcsak közvetlen tárgyi környezete, hanem otthona és kertje is tükrözte a Kelet iránti érdeklődését. Az első földkörüli utazása után vásárolt villát és kertjét a rá nagy hatást gyakorolt jávai Buitenzorg (ma: Bogor, Indonézia) csodálatos botanikus kertje után Buitenzorg-laknak nevezte el (a holland szó jelentése: „gond nélküli hely”). A villa kertjébe ritka növényeket telepített, és keleti műtárgyakat helyezett el. Ebben a különleges környezetben Hopp Ferenc gyakran és szívesen fogadott vendégeket, akiket rendre meg is örökített a villa kertjében készült fotográfiákon. Hopp Ferenc szakmai jubileumán, 1895-ben az alkalmazottai albumban méltatták főnökük tevékenyégét, ott így írták le a kertet:

„…Az érdekes nyaralóba lépve, mindjárt szembe tűnik a kert, amelyhez fogható nincsen sem a fővárosban, sem az országban. Mintha csak a mosolygó egű Japánnak egy részét varázsolták volna ide a főváros közepes közepébe. Buja keleti kúszó növények, gazdag színpompában vetélkedő ritka virágok ragadják meg a figyelmet, s a bokrok és virágok közül meglepetést keltően kandikálnak ki a hindu bálványok, a kínai és japán vázák és szobrok, ezek között egy szienitből faragott remek elefánt és egy tekenős békára nehezedő kőemlék. A bejáratnál gömbölyű környílású kínai díszkapu van, tele gyönyörű szobrocskákkal. Még japán bambusz-híd, s a kert egyik sarkában japán kerti lak is van.”

Felvinczi Takács Zoltán pedig – sokkal később készült – kéziratos visszaemlékezésében többek között ezt írja:

„Ott valamikor játékos labirint, kis tavacskával és dombos partjait összekötő híddal utánozta Japánt és a nádfedeles, három oldalán nyitott lugashoz vezetett, ami olykor-olykor megtelt vendégekkel, kiknek körében a házigazda visszaképzelte magát a legtávolabbi Keletre…. // Nagyjából ezzel jellemezhetjük hát Hopp Ferenc kis birodalmát. Megszerkesztésében két ember volt a házigazda segítségére, Györgyi Géza műépítész, a kerek kínai kapu felépítője, Starek Ignácz, a kertész.”

A világ különböző részéről származó műtárgyak mint úti emlékek népesítik be a kertet. Néhány közülük már nem látható, mint például a római kori sírkő, de például az Indiai-óceánból származó hatalmas tengeri kagylók sincsenek többé kint a kertben, hanem műtárgyvédelmi okokból a múzeum raktárában kaptak helyet. A hatalmas tengeri kagylóhéjakat Hopp Ferenc az indiai-óceáni hajóutazás során kapta ajándékba egy útitársától 1894 tavaszán, és valószínűleg Zanzibárból küldte haza hajópostán. A kertben talált nekik helyet, díszítő szerepük mellett madáritatóként is szolgáltak. A villa és a kert kialakításának történetéről, valamint a kert néhai és ma is ott álló műtárgyairól szöveges táblák, archív fotók és a kert történetének egy-egy érdekes eseményét megelevenítő tárgyak mesélnek. A Hopp Ferenc telepítette növények közül egyedül egy hatalmasra nőtt ginkgófa maradt meg a kert közepén.

Japán kőlámpás
A ma már csonka Kasuga-kőlámpás eredetileg is az előkertben állt, és a régi fényképek szerint 1900 körül már megvolt.

Japán madáritató (tsukubai)
A japánkertek jellegzetes tartozéka, a madáritatóként használható, de eredetileg teapavilonok bejárata előtt a rituális tisztálkodáshoz szükséges víz tárolására használt kőmedence vagy kőhenger ma is eredeti helyén, az előkertben áll.

Indiai elefánt
A magas talapzaton álló, szienitből faragott elefántot az archív fotók tanúsága szerint eredetileg az épület mögötti kertben helyezték el. Az ormányával lótuszbimbót felemelő elefánt Budapest ostroma idején, 1945 januárjában megsérült egy repesztalálat következtében. Egykoron viselt fehér agyarait műtárgyvédelmi okok miatt a múzeum adattára őrzi.

Pagoda vagy koreai torony
Az előkertben, eredeti helyén áll az a gránitból faragott pagoda, melyet Hopp Ferenc 1904-ben rendelt meg a Kuhn & Komor cégtől, Jokohamából. A pagoda elemeire bontva hajón és vonaton érkezett meg Pestre.

Holdkapu
A villa kertjéről fennmaradt felvételek szerint az 1890-es években már állt a kínai holdkapu a villa hátsó kertjében. Hopp Ferenc a fennmaradt levelekben nem említi, hol látott ilyen díszkaput Kínában, de személyes élmények nyomán határozhatta el egy saját holdkapu megépíttetését. Joseph Haas, az Osztrák–Magyar Monarchia sanghaji konzulja segítségével lehetősége volt tetőcserepeket, díszítményeket, kőtáblákat, kőoroszlánokat rendelni egyenesen Kínából. Hopp Ferenc megbízásából Györgyi Géza építész tervezte meg a kaput és a díszek elhelyezését. A kapu meghatározó díszítőeleme a tető alatti sávban elhelyezett színes, figurális kerámiafríz, ami a kantoni opera színházi jeleneteit ábrázolja. A holdkapuknak a kínai tervezők fontos szerepet tulajdonítanak a tér szervezésében: az egymástól fallal elválasztott kertrészek között kitágítja a teret, a túlsó oldal növényeit és látképének egy részét – kerek keretbe foglalva – a szemlélő számára hozzákapcsolja a szemlélődés helyéhez. Ezért szükséges, hogy harmonikus kompozíció legyen látható rajta keresztül: kevés, jól megválasztott növény és egy-egy szikla, kerti vízmedence stb. A Hopp-villa kertjében a holdkapu tengelyének vonalában, a kert mélyén felépítettek egy kis dzsaina szentélyt, ugyancsak téglafallal támasztva alá az eredeti, faragott köveket.

Dzsaina-szentély
A szentély fülkéjében egy tírthankara – a szanszkrit szó jelentése „gázlókészítő”; a dzsaina vallásban a spirituális tanítók címe – kőből készült, 14–15. századi ülő szobrát helyezték el.

Kőtömb Rióból
A holdkapu mögött található az a nagy méretű kőtömb, melynek felirata: rio de janeiro, 1893.

Trimúrti, a négy oldalról nyitott szentélyből (India)
Az épület hátsó kertjének dísze a rádzsásztáni stílusú kőpavilon, amelyben Brahmá szobra látható. Brahmá – Visnu és Siva mellett – a hindú vallás istenhármasságának (trimúrti) tagja, az emberek világának szabályozója s az abban uralkodó négy alapvető rend létrehozója. Brahmá egy lótusz kelyhében ül, meditáló pózban, lehunyt szemmel, lótuszülésben. Koronás fővel, hosszú szakállal ábrázolják, négy arcával a négy égtáj irányába tekint. Karjaiban vizeskorsót, könyvet, imafüzért tart. Hátasállata a hattyú.

Teknőc, eredetileg sztélével a hátán (Kína)
Ugyancsak az épület hátsó kertjében látható az 1890-es évek elején készült kőből faragott teknősbéka szobra. A teknős – magas életkora miatt – a halhatatlanság jelképe Kínában. A régi fényképeken még jól látszik, hogy eredetileg egy feliratos emlékkő volt a hátára állítva, ami az örökkévalóságot idézve egy szikla alakját formázta, az oldalára pedig a következő feliratot faragták: Tündérország. (Eredetiben: Penglaj-kuo, vagyis a „halhatatlanok szigete”.)