Himalájai gyűjtemény

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Himalájai Gyűjteménye mintegy kétszázötven műtárgyat tartalmaz, melyek közül néhány korai darab nemzetközi jelentőségre is számot tart. A tárgyak legnagyobb részét a 19. század végén Indiában letelepedett, Szegedről elszármazott Schwaiger Imre (1868–1940) műkereskedő adományozta a Hopp Múzeumnak, aki kereskedelmi kapcsolatai révén az elsők között kezdett nepáli műtárgyakat gyűjteni. A gyűjtemény elsősorban a tibeti buddhizmus művészetét bemutató darabokat, viaszveszejtéses eljárással készült, tűzaranyozott kisplasztikákat, tekercsképeket (thangka), fanyomatokat és rituális tárgyakat foglal magában, melyek többsége a 17–18. században készült, de jelentős részét képezi a gyűjteménynek az ugyancsak Schwaiger Imre által adományozott ékszergyűjtemény is. Schwaiger utolsó adományai csodával határos módon érkeztek meg a múzeumba, mert a műkereskedő 1939-ben adta fel őket Londonban, ahol a magyar követségen vészelték át London bombázását, míg végül 1951-ben foglalhatták el helyüket a Hopp Múzeum gyűjteményében.

A tibeti tárgyak közül elsősorban a tekercsképek tartoznak a kiemelkedő jelentőségű darabok közé, mint például a szintén Schwaiger ajándékozása révén idekerült, a Kálacsakra mandalát ábrázoló, 15. századi tibeti thangka, valamint a 14–15. században készült, Amóghasziddhit, az öt Tathágata buddha egyikét ábrázoló tekercskép, amely egyúttal a gyűjtemény legrégebbi thangkája.

A nepáli gyűjtemény legfontosabb részét a néhány korai tárgyat (13–14. század) is tartalmazó, a nepáli nevár buddhizmus körébe tartozó kisplasztikák műtárgyegyüttese képezi, ám legtöbbjük a 18. század díszesebb, kevésbé artisztikus stílusát képviseli. A nepáli gyűjtemény legszebb és legrégebbi, a korai Malla-korszakból (13–14. század) származó darabja minden valószínűség szerint a hindu istennőt, Durgát ábrázoló kisplasztika.

A gyűjtemény anyagát 1942-ben, a Kőrösi Csoma Sándor halálának centenáriuma alkalmából,  Felvinczi Takács Zoltán által rendezett kolozsvári kiállításon láthatta először a nagyközönség. A II. világháború után a jelenlegi Himalájai Gyűjtemény gondozását az 1946-tól fogva a Hopp Múzeumban dolgozó Baktay Ervin (1890–1963) vette át az Indiai / Dél-Ázsiai Gyűjteményen belül. A nyolcvanas évek elején – a nemzetközi trendnek megfelelően – gyors egymásutánban három kiállítás is bemutatta a tibeti buddhizmus művészetét.