Kínai gyűjtemény

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Kínai Gyűjteménye jelenleg több mint 7000 műtárgyat foglal magába. Legkorábbi darabjai a neolitikumból valók, míg a legfiatalabbak a 21. század elején készültek. A gyűjtemény különösen gazdag ókori kisbronzokban (ordoszi bronzanyag) és jáde tárgyakban, buddhista plasztikákban (lakk-, fa-, kerámia- és bronzszobrokban), kerámiákban, valamint 20. századi festményekben és bútorokban. A legnagyobb gyűjteményrész a kínai kerámiák 1500 darabos anyaga, amely a Kr. e. 2. századtól jelenkorunkig őriz alkotásokat.

Hopp Ferenc 1883 márciusában, első világ körüli utazása során lépett először Kína földjére, s már ekkor számos tárgyat vásárolt, majd gyűjteményét az 1904-ben és 1914-ben tett kínai látogatásai során is tovább gyarapította. Optikusként speciális érdeklődéssel fordult a drágakőfaragványok felé – legkedvesebb tárgyai a nefrit-, jadeit-, kristály- és ametisztfaragványok voltak –, de jó szemmel gyűjtötte a rekeszzománc tárgyakat, a kerámiákat és a plasztikákat is. 1919-ben a magyar államra hagyott gyűjteményében közel 1200 tárgy tartozott a kínai gyűjteményhez.

A Hopp Múzeum megalapítása (1919) után a kínai gyűjtemény jelentősen kibővült más magyarországi közgyűjtemények anyagával. Az ilyen módon idekerült gyűjteményi alegységek közé tartozott Xántus Jánosnak az 1869‒70-es távol-keleti expedíciója során vásárolt kínai anyaga. Xántus elsősorban a 19. század közepének jellegzetes kínai tárgyait, műipari és háziipari termékeit (papírminták, rizspapír képek, selyem áruminták, legyezők, fésűk, szelencék stb.), valamint a hitélet kultusztárgyait (szobrokat, oltárkellékeket) gyűjtötte. Az általa vásárolt kelet-ázsiai tárgyakat 1871-ben a Nemzeti Múzeum Természeti Tárának egyik termében mutatták be. A 2533 tételnyi ázsiai anyagban láthatott először jelentős mennyiségű (800-nál is több) kínai tárgyat a közönség Magyarországon.

Ezt követően a Hopp Múzeum Kínai Gyűjteménye számos utazó és gyűjtő (Ágai Béla, Bozóky Dezső, Csapek Károly, Csók István, Fettick Ottó, Iván Lajos, Kertész Károly Róbert, Nemes Marcell, Szablya-Frischauf Ferenc, Wartha Vince stb.), valamint régiségkereskedők (Donáth Sándor, Komor Mátyás, Szabó Géza, Schwaiger Imre, Szilárd Vilmos) tárgyaival gazdagodott az idők folyamán. A két világháború közötti évtizedekben Felvinczi Takács Zoltán (1880–1964) művészettörténész, a Hopp Múzeum első igazgatója tette le egy reprezentatív kínai gyűjtemény alapjait. Elévülhetetlen érdeme, hogy a Kínai Gyűjtemény érdekes és míves tárgyak együtteséből igazi művészeti gyűjteménnyé alakult át, és ha vázlatosan is, de ma már alkalmas a kínai művészet történetiségének, reprezentatív műfajainak bemutatására. Felvinczi Takács rendszerezte és tematizálta a kínai gyűjteményt, melynek főbb egységeit anyagfajták szerint különítette el. Felvinczi 1935–36-os kínai utazása során szerezte be az Anyang közelében álló Xiuding-kolostor pagodájának ülő démon kerámiareliefjét. Barátjától, Albert von Le Coq professzortól, a német Turfán-expedíciók egyik vezetőjétől pedig kizili falfestménytöredékeket kapott az akkori magyar miniszterelnökkel, Teleki Pállal és Zichy Rafael műgyűjtővel együtt. Ezekből ma kettő a Hopp Múzeum gyűjteményében található. A buddhista szobrászati anyagot a régiségkereskedők adományai is jelentősen gyarapították. Így került a kínai gyűjteménybe Schwaiger Imre (1868–1940) Indiában működő magyar műkereskedő ajándékaként egy 14–15. század fordulóján készült, igen ritka, Holdat néző Guanyin-lakkszobor.

Az 1950-es években jelentős kulturális és művészeti kapcsolatok épültek ki Magyarország és Kína között, s ennek nyomán több kortárs kínai kiállítás is nyílt hazánkban. Az egyik tárlat műtárgyanyagának közel felét, 700 tárgyat a Kínai Központi Kormány ajándékaként 1955-ben a Hopp Ferenc Múzeum kapta meg. A kortárs kínai kerámiaművesség Jingdezhenben, Shiwanban készített darabjai mellett pekingi lakkokat és rekeszzománcot, változatos textilanyagot, ékszereket, elefántcsont és zsírkő faragványokat, valamint bútorokat foglalt magába a 22 ládányi ajándék. Legnagyobb értéke azonban kétségkívül abban rejlett, hogy keresztmetszetet adott a 20. század közepének kínai iparművészetéről.

Az utolsó nagyobb ajándékozás 1961-ben történt, amikor a kínai–magyar kulturális egyezmény keretében 321 tételnyi kortárs iparművészeti anyagot kapott a kínai gyűjtemény. Számos kulturális delegáció is megfordult ezekben az évtizedekben a két országban, s a látogatások fontos hozadékai voltak a kínai gyűjteménybe került ajándékok. Különösen a modern tekercsképek és albumlapok híresek (például Chen Zhifo és Huang Binhong művei). A második világháború után a kortárs kínai ajándékok mellett jelentős kvalitású régi kínai műtárgyanyaggal is bővült a gyűjtemény, nagyobb hagyatékok vagy gyűjtemények beérkezésével.

Az 1990-es évektől kezdve két fontos iránya van a kínai gyűjtemény gyarapodásának. Egyfelől a régi, hagyományos műtárgyanyag egy-egy kiemelkedő darabbal, vagy nagyobb tárgyegyüttesekkel (például bútorgyűjteményekkel) gyarapodott, másfelől pedig a kortárs gyűjtemény bővítése volt a feladat (így kerámiák vásárlása Jingdezhenből).