Kapuőrző figura (tianwang)

Kínai gyűjtemény

Leltári szám: 54.308.1
Tárgytípus: szobor; temetkezési kísérőtárgy; kerámiaművesség
Készítés ideje:
8. század első fele
Tang-dinasztia
Készítés helye:
Anyag: keménycserép
Technika: festett; mázas; préselt
Méretek: magasság: 92,5 cm
talpátmérő: 24,5 cm
Az indiai világtájőrző istenségek buddhizmusba átemelt alakjai, a kínai buddhista művészetben a kezdetektől igen gyakran ábrázolt istenségek voltak. A dvárapálák (szanszkrit: „kapuőr”; kínai: tianwang = ’égi király’), a buddhista szentélyek bejáratát és a barlangtemplomok fülkéit, sztéléit őrizték. Tisztük a gonosz lények elriasztása és a bajok távoltartása volt.
Kezükben fegyvert tartó, sokszor ijesztő külsejű alakok voltak. A 9—10. századig mindig párban, páncélban és fegyverrel, erőtől duzzadó testtel, elrettentő arccal ábrázolták őket. Díszes könyökvédőkkel, térdvédőkkel ellátott viseletben, általában sziklás talapzaton egy démonfigurán, esetleg állaton taposnak.
A keménycserépből készített sírfigurák a temetkezési menet részét képezték, és kétkerekű kocsikra állítva szállították őket. Amikor a temetési menet a sírhoz érkezett, az út két szélén sorban felállították őket, éppen úgy, ahogy a kínai császári sírokhoz vezető szellemutak hatalmas kőszobrai láthatók. A koporsó sírkamrába tétele után a sírfigurákat is -- szerepüknek megfelelően -- elhelyezték a sírokban. Henan és Shaanxi tartományok Tang-kor közepére datálható (7. század vége—8. század első fele) sírjaiban a bejárat két oldalán párosával helyezték el a kapuőrzőket