Anyagvizsgálat és kutatás
Szárazlakktechnika
A japán buddhista tárgyanyag egyik legérdekesebb darabja egy szárazlakktechnikával készült ülő bódhiszattvaszobor, amelyet 8. századi műalkotásnak tartottunk számon egészen 2018-ig. 1949-ben tulajdonosa, Jellinek Edna szerette volna magával vinni az Amerikai Egyesült Államokba, de ezt a hivatalos szervek meggátolták, majd 1960-ban a HoppFerenc Múzeum megvásárolta. Az egykori tulajdonosédesanyja Lindh Marcella néven vált ismertoperaénekessé, aki 1907-ben kiállította japángyűjteményének darabjait az Iparművészeti Múzeumban, a bódhiszattvaszobor azonban nem volt közöttük. Az üreges belsejű, szárazlakktechnikával (japán: kanshitsu) készült buddhista plasztikák a Nara-korban (645–794) terjedtek el Japánban, majd a 10. század vége körül meg is szűntek. Viszonylag kevés műtárgy maradt fenn, amelyezzel a technikával készült.
1. Kép: Ülő bódhiszattva
Japán, anyagvizsgálati eredmények alapján Edo-kor
Fa, lakk, textil, aranyozott, szárazlakktechnika
Jelöletlen
Mérete: 44 × 35,5 × 26 cm
Munkaközi fotók
