Múzeumi portyázás | Nyári tábor 2022
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum életében először rendeztünk nyári tábort, és reméljük, hogy még sok ilyen jó hangulatú és tartalmas tábor fogja követni a jövőben.
Első nap megmutattam a gyerekeknek a Múzeum épületét a pincétől a padlásig. A múzeumpedagógiai tárgyak közül mindenki kiválasztott egy neki tetszőt, amelyet meg kellett vizsgálniuk különböző szempontok alapján (méret, anyag, származás, sérülés). Ezután kaptak egy becsomagolt tárgyat is, amelyet ki kellett bontaniuk a papírból, majd hasonlóságokat és különbségeket kellett megállapítaniuk a kettő között. A játékos feladat úgy ért véget, hogy a gyerekek csoportokban dolgozva kiállításokat hoztak létre közösen a tárgyaikból. Ezzel a délelőtti programmal sikerült összekovácsolni a csapatot, és lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit megismerjék egymást. Még egy picit a délutáni programra is tudtunk készülni: kis papírdobozkákat hajtogattunk, majd kidekoráltuk őket különféle keleti mintákkal – ezekbe gyűjtöttünk apró lehullott faleveleket, fakérgeket, kavicsokat a kertből.
Ebédelni az Andrássy 100 Önkiszolgáló Étterembe mentünk, nagyon tetszett a gyerekeknek. Utána egy kis mozgás következett a Benczúr játszótéren, ahol Hanna, a közösségi szolgálatot teljesítő diáklány, jót focizott velük.
Délután a „mozgó képet” készítettük el a múzeumpedagógiai műhelyben. Esőre állt az idő, nem tudtunk kinti alkotótérben lenni. A „mozgó kép” egy olyan tárgy, ami a kertet egy dobozba összesűríti, dacolva a jelennel, múlttal és jövővel. A képbe beleépülnek a kertben gyűjtött termések, hátterét keleti motívumokból összeállított montázs adja. Nem mondom, hogy könnyű alkotói feladattal kezdtünk, de lépésről-lépésre mindenki ügyesen létrehozta saját művét.
Második nap saját kiállításunkat, a Jurták és kolostorok című időszaki tárlatot tanulmányoztuk sok játékkal, kérdéssel, feladványokkal. Észrevétlenül elrepült az idő, amikor végeztünk, már mehettünk ebédelni. Az ebédhez járt egy üdítő is. Lehetett válogatni, előszeretettel választottak szénsavas italokat, az egyik alkalommal addig rázogatták, míg szökőkút-szerűen ki nem bugyogott. Az ebéd után egy kis mozgás, irány a játszótér!
Visszatérve a Múzeumba, már a sátor alatti műhelyben tudtuk folytatni a napot. Feszített köralakú selyemre festettük meg Tengrit, az Örök Kék Ég Istenét, úgy, ahogy a gyerekek elképzelték. Mielőtt elkezdtük volna az ábrázolását, megismerkedtünk a mongol felhő-motívumokkal. Nagyon tetszett nekik ez az alkotói folyamat, láttam, hogy minden vonalhúzásra nagy gonddal odafigyelnek. Még sámánbotokat is készítettünk ezen a délutánon. A kertben találtunk levágott gallyakat, befestettük pirosra, és elkészítettük a botokra a gyeplőtekercseket – és szalagokat. Amíg nem érkeztek meg értük a szülők, óvatosan próbálták használni, képzeletben vágtattak velük – kezdő sámánokként.
Az első két nap munkáiból elkezdtük felépíteni tábori kiállításunkat a Múzeum földszinti részében. A gyerekek megelégedettséggel, jóleső fáradtsággal néztek rá saját munkájukra és a többiekére is.
A harmadik nap délelőttjén a Fővárosi Állatkertbe tartottunk. A mongolok gyermekkoruk óta szimbiózisban élnek az állataikkal, ezért esett a választás az állatkertre, portyázásunk első helyszínére. Kedves ismerősöm, Alexandra kalauzolt el bennünket, aki az állatkert munkatársa. Sok érdekes dolgot mesélt. A gyerekek mindent nagyon tüzetesen megnéztek, e miatt elég vontatott tempóban jutottunk el az állatsimogatóig, ahol megint nagyon hamar eltelt az idő. Szinte koradélutánra értünk a kijárathoz. Igencsak sietnünk kellett az étterembe, hogy kapjunk még valami harapnivalót. Persze, azért jutott még némi finom falat és természetesen a bubis üdítők is várták a megfáradt hadat.
Délután a kertben tudtunk alkotni, mert egyre jobban melegedett a levegő. A feladat úgy szólt, hogy mindenkinek le kellett festenie magát kedvenc állatával. Hangulatteremtés gyanánt mutattam nekik néhány művészeti alkotást, amelyen a művész kedvenc állatával örökítette meg magát. Farostra feszített vászon volt az alap, erre festettek akril festékkel a lányok, nagyon ügyesen és bátran.
A negyedik napon portyázásunkat a Szépművészeti Múzeum Matisse-kiállításában kezdtük. Reggelente, bevezetésképpen kitaláltam egy-két aprócska, könnyen kivitelezhető feladatot. Például ezt a napot azzal kezdtük, hogy a kertemben szedett virágokat, leveleket, terméseket a gyerekek kompozícióba rendezték. Ezeket a növénykéket egy köralakú keretbe belerajzolták grafikusan. A ráhangolódás után indultunk el megnézni Matisse műveit. Együtt haladtunk a kiállításban és olyan kérdésekre válaszoltak a gyerekek, mint például: milyen lenne a műtermetek; milyen zenét tudnátok elképzelni ehhez és ehhez a képhez; éreztek-e valahol illatot, vagy szagot; nézzünk meg egy festményt távolról és nagyon közelről – mi a különbség; nézzünk meg egy festményt szokatlan testtartásban – mit tapasztaltatok; melyik művét tennétek ki otthon; szerintetek hogyan hatott a művészre a Kelet; kérdezzetek meg egy teremőrt, hogy neki melyik a kedvenc képe; hol éreztek meleget vagy hideget; melyik kép sugallja a rendet, és melyik a káoszt… Matisse Jazz-sorozata előtt a gyerekek (kérésemre) rendetlenül pózoltak a csoportképhez. Rendes fotót is készítettem, azon tornasorban álltak egy vonalban.
Ezen a napon az ebéd mellé csak szénsavmentes üdítőt kérhettek, mert nem hagyták abba kísérletezésüket a szénsavas üdítőital felrázásával, majd a buborékok kiszabadításával. Ebéd előtt még a városligeti játszótéren kötöttünk ki, amin a portyázgatás fejtörést okozott, ugyanis hatalmas a játszótér és portyázótársaimnak nem volt időérzékük, tehát kérdés, hogyan térnek vissza a gyülekező helyünkre. Csoportokra osztottam fel őket, az egyik csoportnál volt egy telefon, így időmérő is, a másik csoportnak odaadtam a karórámat („amikor a nagymutató a 9-re ér, akkor kell visszajönnötök” jeligével), és a legkisebbekket Hanna kísérte felderítő útjukon. Délutánra már nagyon meleg lett, a sátor alatt is majdnem megfőttünk, de az alkotás elterelte a figyelmet a hőségről. A Hopp kertet készítettük el papírkivágásokból „Matisse-osan”.
A kiállításunk tovább terjeszkedett a ruhafogasokra is. Matisse-ra erősen hatott a Kelet, de azt gondolom, ránk is. Az utolsó napon délelőtt a Postamúzeumban portyáztunk, amely a közeli Benczúr utcában található. A mongoloknak nagyon fejlett volt a postahálózatuk, ennek is köszönhetően hódítottak nagy sikerrel. Tárlatvezetésen és múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vettek itt a gyerekek. Délután összefoglaltuk a tábori eseményeket, és berendeztük a kiállításunkat, tárlatvezetéssel vártuk a szülőket. Kitaláltuk a kiállítás címét: „Keleti lányok kreatív időutazása”.
Öten vállalkoztak a gyerekek közül arra, hogy egyenként elmeséljenek egy-egy napot a tábori hétből. A vidám ünnepélyes táborzáró végén minden család összegyűjtötte és hazavitte az alkotásokat. Jó volt! Jövőre veletek ugyanitt! S szeretettel várunk újabb táborozókat is!
