Dunhuang-kutatás

Dunhuang a Kínát Nyugattal összekötő északi Szárazföldi Selyemút első vagy utolsó állomása, a mai Kína északnyugati részén, Gansu tartományban fekszik. A Mogao, vagy másnéven Ezer Buddha barlangtemplomok Dunhuang oázisvárosától 25 km-re helyezkednek el.

1. Kép: A Mogao barlangszentélyek, avagy az Ezer Buddha barlangszentélyek kilenc szintes pagodája.
A pagoda mögött meghúzódó barlangszentély a 96-os számot viseli, benne a közel 35 m magas Maitréja Buddha szoborral. Ez a barlangszentély 695-ben, Wu Zetian, a kínai történelem egyetlen császárnője, felajánlása révén készült. 
(A szerző, Bagi Judit fotója, 2018.09.01)

A homokkőfalba vájt kilenc-emeletes barlangtemplom-együttes 735 barlangszentélye közül 492 festett. Az Ezer Buddha barlangtemplomok 1987-ben kerültek fel a világ kulturális örökségének listájára. Művészi, kulturális és vallási sokszínűségük révén, úgy helyezkednek el a Góbi-sivatag peremén, mint egy képtár a sivatagban. Kína kormánya 1944-ben a barlangszentélyek állagának védelmére, kulturális örökségének hazai és nemzetközi kutatására Művészeti Akadémiát hozott létre a barlangszentélyek közvetlen közelében. A Dunhuang Akadémia ma már kiterjed nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, digitális képtárat és utazó kiállításokat rendező kutatóbázissá fejlődött. Szoros kapcsolatot ápol a hazai Dunhuang-kutatást végző intézményekkel is. 

A barlangszentélyek örökségvédelme érdekében folytatott kutatásokban, Múzeumunk korábbi igazgatója Dr. Miklós Pál (1927-2002) is részt vett dunhuangi tanulmányútja során. Miklós Pál 1953. augusztus 8-án érkezett meg Dunhuangba és a közel egy hónapos ottléte során szoros barátságot kötött Duan Wenjie festőművésszel, aki később a kutatóintézet vezetője lett. Miklós Pál Dunhuang művészetét A tunhuangi Ezer Buddha barlangtemplomok címmel 1959-ben megjelent könyvével tette elérhetővé a hazai szélesebb közönség számára. Kutatásai hagyományt teremtettek a Hopp Múzeum Dunhuang-kutatása terén.

Jelen kutatások három szálon futnak: Múzeumunk célja egy Miklós Pál archívum létrehozása; az 1879-es Széchenyi expedícióval kezdetét vett hazai Dunhuang-kutatás történetének felelevenítése és ismertetése jövőbeni kiállítás és tanulmánykötet formájában; valamint interdiszciplináris kutatási módszereket alkalmazva terep- és muzeológiai kutatásokat végezni a Dunhuang térségéből kiinduló Délnyugati Szárazföldi Selyemút, valamint az Ősi Tea Útja mentén fellelhető őskultusz és buddhista rítusok élő hagyományai közötti összefüggések feltérképezése alapján.

2. Kép: Repülő égi lények. Falfestmény részlete a Duhuangi Ezer Buddha barlangtemplomok 320. számú üregéből. Kína, 1950-es évek első fele, Rongbaozhai-műhely, színes fametszet, papír, acélszürke brokátra montírozva, Kínai Nagykövetség ajándéka. Ltsz.: 55.713.1.