Jurták és kolostorok

A mongolokra vonatkozó hazai tudományos kutatás fellendülése Ligeti Lajos nevéhez fűződik. Munkássága révén a mongolokkal kapcsolatos ismereteink egységes keretek közé kerültek, amelyek a máig tartó sikeres expedíciók nyomán tovább bővülnek. Belső-mongóliai kutatóútján (1928–1931) mintegy ötven tárggyal gyarapította a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Kínai és Mongol Gyűjteményét. A tanulmánykötetben megjelent tanulmány először vállalkozik a múzeumba került tárgyi örökségének feltárására, a gyűjtött anyag főbb csoportjainak bemutatására és kiemelkedő darabjainak ismertetésére. Ligeti adományai, noha megalapozták a Mongol Gyűjtemény létrejöttét, nem tükröznek tudatos gyűjteményezési koncepciót. Ő filológus és nyelvész volt elsődlegesen, az anyagi kultúra tanulmányozását nem tekintette különösebben fontosnak.

Horváth Tibor huszonöt évi igazgatósága ideje alatt lefektette a korszerű országos múzeum alapjait. Fontosnak tartotta, hogy minden gyűjtőterülettel az adott nyelvet és kultúrát ismerő kurátor foglalkozzon: így lett Ferenczy László személyében első ízben kurátora a Mongol Gyűjteménynek is. A munkatársaival együtt szervezett számos vándorkiállításnak, valamint a fővárosban és vidéken tartott ismeretterjesztő előadásoknak köszönhetően a Hopp Múzeum a hazai kulturális élet egyik fontos tényezőjévé vált. Múzeumvezetőként mindössze egyetlen régészeti ásatáson vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége kiküldetésében 1961-ben tagja volt egy közös magyar-mongol ásatásnak, mely során egy ázsiai hun temetőt tártak fel. Mivel ő volt az első magyar régész, aki Mongóliában ásott, múzeumunk a tiszteletére, a kiállítás ideje alatt megrendezte a Horváth Tibor régészeti emlékkonferenciát, melyen a mongol és az ázsiai régészeti anyagok kutatásairól készült előadások hangzottak el.

A gyűjteménygyarapodás egyik formáját a szocialista évek alatt a diplomáciai ajándékok jelentették. Bár a Mongóliában járt állami követjárásokból származó műtárgyaink a látogatások idején újonnan készült darabok voltak, a mongol nemzet hagyományos művészetét képviselik, a hagyományos műveltség reprezentatív példái, tradicionális mongol viseletek, használati tárgyak, hangszerek és fegyverek 20. századi autentikus darabjai. Az ezzel kapcsolatos tanulmányban bemutatjuk ezeket a tárgyakat és történeteiket.

Bár nem szorosan tartozik a Mongol Gyűjtemény mongolisztikai kutatásaihoz, a kiállításhoz kapcsolódó kutatások részét képezi az úgynevezett ordoszi bronzok gyűjteményezése. Mongólia és Belső-Mongólia területén számos mongol és a mongolok előtt itt élő nomád népek tárgyaira bukkantak az 1960-as évektől a régészek, köztük számos magyar származásúval. Felvinczi Takács Zoltán, múzeumunk első igazgatója munkásságának köszönhetően számos, erről a területről előkerült régészeti lelet található múzeumunk gyűjteményében. Dr. Fajcsák Györgyi múzeumigazgatónk tanulmányában először igyekszik feltárni Felvinczi Takács Zoltán gyűjteményezési koncepcióját és kapcsolati hálóját, valamint közreadni a gyűjtött anyag tipologizálását és bemutatni a gyűjtemény néhány jellegzetes darabját.

A gyűjtemény történetéhez kapcsolódóan az említett jubileumi kiállítás során összegyűjtöttük, milyen kiállításai voltak a Hopp Múzeumnak az elmúlt száz évben. A Mongol Gyűjtemény műtárgyait számos alkalommal – bár nem önálló kiállítás keretében – láthatta a nagyközönség, leginkább a tibeti buddhizmus kultúráját szemléltető, valamint a Kőrösi Csoma Sándor munkásságát bemutató kiállítások alkalmával, de csak néhány kisebb tárlat, kamarakiállítás épült a mongol kultúra sajátos vonásainak bemutatására.

A magyar–mongol kulturális kapcsolatok során Mongólia kultúrájának magyarországi megismertetése és népszerűsítése céljából az 1980-as évek elejéig szinte minden évben rendeztek kiállítást, melyek közül számos megrendezésében, a kiállított tárgyak kölcsönzésében szerepet kapott a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum is. Az országban megrendezett mongol tematikájú kiállítások listája is összegyűjtésre került kutatásaink során.

Végh József Rév Miklós 1959-ben és 1972-ben Mongóliában készült, a múzeum adattárában található fényképeit ismerteti.

Bár a tanulmánykötet nem a múzeummal kapcsolatos kiadvány, egyes tanulmányainak illusztrálására a Hopp Múzeum Mongol Gyűjteményében őrzött műtárgyak fényképeit használtuk, hogy ezzel is minél szélesebb körben megismertethessük a közönséget a gyűjtemény anyagával.