A szépség szíve - Ötezer év kínai remekművei

Öt kiemelkedő jelentőségű kínai tárgyalkotó anyag áll a kiállítás középpontjában. A jáde, a porcelán, a lakk, a papír, illetve a selyem mind Kínához kötődő fogalmak. Felfedezésük, használatuk hosszú évszázadok, sőt évezredek óta a kínai művészet sajátja. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményének válogatott jáde-, porcelán- és lakktárgyai, valamint festményei nemcsak a kiállított darabok jelképrendszerét, rituális vagy világi használatát és készítéstechnikáját, hanem a művek létrehozásának eszmei hátterét is  megismertette a látogatókkal a kiállításban olvasható és hallható filozófiai és irodalmi művek segítségével.

A Kelet gyémántjaként tisztelt és használt jádetárgyak 7000 éve meghatározó jelentőségűek a kínai kultúrában. Azt a szerepet töltik be, amit a nyugati kultúrában a nemesfémek: az arany, az ezüst és a drágakövek együttese. A jáde egyszerre jeleníti meg a földi és az égi hatalmat, hiszen a hatalom pozitív jellemzői öltenek testet a kő átlátszóságában, tartósságában és elpusztíthatatlanságában. Legfőbb tárgytípusai közül valamennyi bemutatásra került: rituális tárgyak, szertartási fegyverek, valamint személyes viseleti díszek. A jáde kínai kultúrában betöltött rituális szerepét, szerteágazó jelképrendszerét ókori szövegek segítségével ismerhették meg a látogatók.

A kínai porcelánt Nyugaton formai változatosságáért, ragyogó díszítményeiért, anyaga finomságáért, csengő hangjáért és fehérségéért csodálják. Nem véletlenül nevezték fehér aranynak a 16. századtól egyre növekvő mennyiségben Európába érkező darabjait. A kiállításban a legkorábbi úgynevezett proto-porcelánoktól kezdve a 18. századig láthatóak voltak remekművek. Bemutatásra kerültek a kínai porcelánkészítés fellegvárának számító Jingdezhenben a 14. századtól készített kék-fehér porcelánok éppúgy, mint a 17–18. század technikai újításai révén tökéletesre formált és mázazott egyszínmázas darabok.

A tárgyak bevonására használt lakkot több mint 2500 éve ismerik Kínában. Főként fa-, bambusz- és textiltárgyak tartósítására használták, vízhatlansága okán edényeket, koporsókat, kisebb bútorokat vontak be vele, és a tárgyak díszítőfestésére alkalmazták. A 14. századtól népszerűek a plasztikus faragott vöröslakk tárgyak, amelyek készítésének klasszikus kora a 18. századig tartott. A faragott lakktárgyakat akár többféle színű lakkréteggel is bevonhatták, így a vörös szín mellett a sárga, a zöld, a barna és a fekete is feltűnhetett díszítésükben. A finoman megmunkált és különösen értékes darabokat császári megrendelésre a császári manufaktúrában készítették. Készítésük technikai rejtelmeit egy kiállított tárgy restaurálásának bemutatása révén ismerhették meg az érdeklődők.

A papír feltalálását Kr. u. 105-ben jelentette Cai Lun hivatalnok az uralkodónak, akinek igazi érdeme nem a papír feltalálása, hanem széles körű használatának és elterjesztésének bevezetése volt. Régészeti anyagban már a Kr. e. 2. századból is ismertek papírleletek Kínából. Először hivatalos iratok és vallásos szövegek lejegyzésére szolgált, majd 600 körül a fametszetes nyomtatás hordozóanyaga lett. A 13. századtól vált általánossá használata a kínai piktúrában: kiváló hordozóanyagnak bizonyult, tág teret engedett a festők lendületes és gyors ecsetmozgatásának.

A selyem a jáde és a lakk mellett a legértékesebbnek tartott kínai anyagok egyike, története 7000 éves múltra tekint vissza. Hosszú időn keresztül a legelőkelőbbek viselete és a festmények hordozóanyaga maradt. A selyemre vagy papírra festett kínai festmények között valamennyi jellegzetes forma (tekercskép, albumkép, legyezőkép), valamint műfaj (tájkép, madár-virág kép és a figurális kép) bemutatásra került.

A kínai festészet, kalligráfia és költészet szerves összetartozásának élményét a felhangzó versek révén élhette át a látogató. A sajátos festési technikákat pedig egy kisfilm segítségével ismerhették meg az érdeklődők.