Ópiumsúly
| Leltári szám: | 2015.7.1 |
|---|---|
| Tárgytípus: | bronz-, ólom- és nemesfém tárgyak; használati tárgyak; kisbronz |
| Készítés ideje: |
20. század
|
| Készítés helye: |
Nyolcszögletű talapzaton álló, négylábú, kétszarvú, mellkasán vésett gyöngyfüzérrel díszített mitikus állat (burmai: toe) formájú ópiumsúly. Nyolc társával együtt Ráday Ödön és felesége gyűjteményéből került a Hopp Múzeum állományába.
Burmában, a 14. században már biztosan használták ezeket a szakirodalom és a gyűjtői körök által csak „ópiumsúlyoknak” nevezett bronzsúlyokat, az ópium, különféle nemesfémek és drágakövek értékének meghatározásához. A legnagyobb súly körülbelül 1600 grammos volt, míg a legkisebb ennek mindössze kétszázad része. A századok során a trónra lépő uralkodó általában mindig újabb, mitológia vagy állatfigurákból álló sorozatot adott ki, némileg változó preferenciákkal (béka, kutya, bika, elefánt…). A hintha/hamsa madár (magyarul: vörös ásólúd, Indiában brahmani kacsa) és a karaweik (burmai daru) azonban töretlenül őrzi a népszerűségét. Bár a használatban már a brit gyarmatosítás óta felváltották őket az egyszerű vaslapok (súlymértékként), illetve a pénz fizetőeszközként való bevezetése, a gyűjtők és a turisták szemében továbbra sem veszítették el hajdani vonzerejüket.
Burmában, a 14. században már biztosan használták ezeket a szakirodalom és a gyűjtői körök által csak „ópiumsúlyoknak” nevezett bronzsúlyokat, az ópium, különféle nemesfémek és drágakövek értékének meghatározásához. A legnagyobb súly körülbelül 1600 grammos volt, míg a legkisebb ennek mindössze kétszázad része. A századok során a trónra lépő uralkodó általában mindig újabb, mitológia vagy állatfigurákból álló sorozatot adott ki, némileg változó preferenciákkal (béka, kutya, bika, elefánt…). A hintha/hamsa madár (magyarul: vörös ásólúd, Indiában brahmani kacsa) és a karaweik (burmai daru) azonban töretlenül őrzi a népszerűségét. Bár a használatban már a brit gyarmatosítás óta felváltották őket az egyszerű vaslapok (súlymértékként), illetve a pénz fizetőeszközként való bevezetése, a gyűjtők és a turisták szemében továbbra sem veszítették el hajdani vonzerejüket.
