In memoriam Cseh Éva

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum egykori munkatársa, a Japán Gyűjtemény kurátora, Cseh Éva 87 éves korában elhunyt.

65 év telt el azóta, hogy Éva először betoppant a Hopp Múzeumba, azóta szüntelenül jó kapcsolatot ápolt a múzeum munkatársaival, s követte múzeumunk életét, eseményeit.

1962-ben gyakornokként, egy évvel később pedig már teljes állásban dolgozott a Hopp Múzeumban harminchét éven keresztül. Nyugdíjba vonulása után még további tíz évig aktív tagja volt a Hopp Múzeum csapatának.

Sinológusként kezdetben a Kínai Gyűjteményben található műtárgyakkal foglalkozott, leírta a beérkezett műtárgyakat, és a műtárgyakon található feliratok műfordítását is elkészítette. Nagyon gyorsan felkeltette érdeklődését a japán művészet, s már 1966-ban válogatott japán anyagot a Hopp Múzeum kiállítására. 1968-tól ő lett a Japán Gyűjtemény kurátora és a Hopp Múzeum 50 éves jubileuma alkalmából kiadott kötetekben már az ő tollából ismerhettük meg a gyűjteményt.

A kiállításokra való felkészülések alkalmával talált rá a főbb kutatási témáira. 1966-ban foglalkozott először az elefántcsont-faragványokkal egy akkori kiállítás tárgyválogatásán, és ez a szerelem végig kísérte életétet. Kisebb tanulmányok után, több kötetben ismertette meg az érdeklődőket a Hopp Múzeum necuke gyűjteményével. Nagy szakértőjévé vált a japán fametszeteknek és porcelánoknak. A Hopp Múzeum Japán gyűjteményét bemutató japán kiadásokban (Nichibunken, Kondansha) szakértő munkája elengedhetetlen volt.

Nagyobb kiállításai, melyekhez katalógust is készített: a Japán művészete állandó kiállítás (1987), Japán buddhista művészet (1996), Necuke (2000). Ez utóbbihoz elkészítette a necuke gyűjtemény szakkatalógusát is (2001). Nyugdíjas éveiben készítette el a gróf Vay Péter gyűjteményéből származó fametszet kiállítás anyagának válogatását és a hozzá kapcsolódó tanulmányt (2009-2010). Emellett számos kisebb vándor- illetve kamarakiállítás köthető nevéhez.
Szakmai tudását több tanulmányúton mélyítette el. Számos előadást tartott, de talán a legjelentősebb az 1993-ban az International Research Center for Japanese Studies-ban megtartott Japán művészet Magyarországon című előadása volt.

Több mint fél évszádon keresztül volt a Hopp Múzeum közelében, ahol tanult és dolgozott. Munkatársai barátként, jó szívvel emlékeznek róla. Dícsérik kreativitását, rajztehetségét, melyet a művészeti szakiskola nyári szüneteiben régészeti ásatási rajzok készítésével szerzett. Nemcsak hatalmas szakmai tudása, de rendkívül kifinomult művészi érzéke is volt. Tudásával több könyvet megtölthetett volna. Azonban az írás helyett sokkal közvetlenebb módon, szóban osztotta meg tudását, tapasztalatait fiatalabb kollégáival. A Múzeum és a műtárgyak volt az élete: bármikor felkerestük, vagy egy necuke volt a kezében, vagy egy fametszet feliratát böngészte. A szakmai és tudományos eszmecserék mellett, jó humorával mindig beragyogta a kollégák napjait.

Gyászolja családja, barátai, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársai és a szakma.
Nyugodjék békében!